Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VII. H. H. Bennet: A talajerózió kártételei az Egyesült Államokban. Fordította Gubányi Károly

138 almafák törzsei teljesen a föld alá kerültek és a fák koronái most közvetlenül a talajból ágaznak széjjel. Ezzel egyidőben a magasabbfekvésű tájak farmjain olyan nagyfokú lett a talaj elmosódás, hogy azok már a legközelebbi jövőben hasznavehetetlenekké válnak. Kansasban és Missouriban egyelőre még alig történik valami az ilyen kártételek megakadályozására, viszont azok mesterséges előidézése még ma is változatlanul folyik tovább. Az erdőket most is akadálytalanul irtják még oly helyeken is, amelyeken kétségtelenül minél előbb meg fog indulni a teljesmértékű talajelmosódás. A kukoricaföldek szántási és művelési iránya ma sem mindenütt követi a vízszintes rétegvonalak irányát, hanem a talaj esése irányában halad a hegyről a völgy felé, ami egyik legbiztosabb útja a vízbarázdák keletkezésének. Sok helyen pedig a lejtő mentén még külön árkokat is húznak, hogy azon az esővíz minél gyorsabban futhasson le. Mindez alapvető hiba, ami nagyban elősegíti és sietteti az elmosódás okozta bajok bekövetkeztét. Kansasban ezideig még kevéssé ismerik az erózió ellen való helyes védekezés módszereit, legalábbis a szántóföldek terraszos rendszerű kialakítása itt még nem vált általánossá. Ez a vidék még teljesen a talajlesodrás átkos hatása alatt szenved és egyelőre alig történik valami a megindult pusztulás megakadályozására. * Nagyon általánosan elterjedt az a hiedelem, hogy a csapadékvizek által elmosott hordalék — ha az nem jut el a tengerbe — gazdaságilag igen jelentékeny értékű. Azt szinte mindenki tudni véli, hogy az árvizekből eredő iszaplerakódás jelentékenyen megjavítja a termőtalajt és hogy a földekről elvonult árvíz feltétlenül jótékonyhatású és termékenyítő. Az ilyenféle feltevésekben van ugyan némi igazság, de a dolog mégsem egészen így áll. A képzelt jóhatásokat gyakran nagyon is túlozva szokták megítélni. Az árvíz ugyanis nem mindig csak a legkívánatosabb üledéket hozza magával. Sokszor a legjobb talajra rak le alkalmatlan, teljesen sovány homokréteget, ami a gazda szzmpontjából nyomába sem léphet annak, amit elborított. A Mississippi völgyében található elsőrendű búzatermő, kitűnő vályogtalajokat az árvizek gyakran nagy területem takarják be sokkal értéktelenebb, vegyes hordalékréteggel. Az ősidők óta sokszor emlegetett példák a nílusi árvizek termékenyítő hatásáról a kérdést rendesen csak egész általánosságban érintik. Erre vonatkozó pontos megfigyelések, szakszerű és számadatokban kifejezett értékek még nem igen ismeretesek, pedig kívánatos volna ezt a termékenyítő hatást — ami bizonyos fokig tagadhatatlanul megvan — termény többletben, vagy pénzértékben kifejezve megismerni. A Mississippi árvizei után is megfigyelték, hogy a finom iszaplerakódás — ha az nem volt keverve durvább hordalékkal •—, az ártéri talajok termőképességére jó hatással lehet. Ezzel szemben azonban kitűnt az is, hogy a Mississippi deltavidék gzdaságilag művelt talaján a gorombább szerkezetű hordalékokozta károk rendesen igen jelentékenyen túlhaladják az iszaplerakódásból eredő előnyöket. Nem szabad feledni, hogy a Mississippi és mellékvizeinek ártengerei igen termékeny földek, amelyek évekig állandóan használhatók, anélkül, hogy kimerülnének. A folyó deltavidékéről pedig azt tartják, hogy ennek földje a világ legtermékenyebb talajai közé tartozik. Ezek mind mély és növényi tápanyagokban igen