Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VII. H. H. Bennet: A talajerózió kártételei az Egyesült Államokban. Fordította Gubányi Károly

130 tuskók és gyökerek nagy részét tűzzel égették ki a földből. Ekkor a legtöbb helyen a talajtborító száraz lombréteg is tüzet fogott és jórészt elhamvadt. Az erdők talajának hosszú időn át felgyűlt korhadó levéltakarója igen nagy mennyiségű csapadékvizet képes magába felvenni és megtartani. A meg nem bolygatott erdőtalaj tehát a csapadékvíz mozgásának leghathatósabb szabályozója. Ilyenformán az erdős hegyvidék leghullámosabb pontján sem fordulhat elő mindaddig káros talajelmosás, míg a természetes takaró érintetlen marad. Az a nagyfokú rombolás, amit az Egyesült Államok különböző vidékein a talajerózió okozott és ma is okoz, majdnem mindenütt az erdőktől elhódított lejtős fekvésű szántóföldeken kezdődött meg. * Az Unió területén főleg a Mississippi középfolyása mentén elterülő tájakon észlelhető ma legfeltűnőbben a talajerózió nyomában járó pusztulás. E vidékeken az évi csapadék mennyisége rendesen meghaladja az 1000 millimétert. A hullámos fennsíkokat és azok lejtőit eredetileg legnagyobbrészt középkötött vályogtalaj fedte. Maga a tájék ritkás tölgyerdővel volt benőve, ahol a fák alját bozót és szálas fűtakaró borította. Ez a növényzet az év egy részében jó legelőt adott és főleg tavasz folyamán a pompás természetes virágos parkok végnélküli sorozatát mutatta. Amint a talajt művelni kezdték, eleinte igen kevés, vagy semmi figyelmet sem fordítottak arra, hogy a szántás barázdáit a helyes irányban vezessék. Legtöbb esetben egyszerűen csak a hegyről a völgynek és a völgyből fel a hegynek járatták az ekét. így aztán a vetés, a művelés, a termények kapálása is állandóan a lejtők esésvonalának irányát követte. Ennek az alapjában helytelen művelésnek az lett az eredménye, hogy a lejtősirányú barázdák mentén a víz hamarosan kikezdte a talajt és az így létrejött vízmosások állandóan mélyültek és szélesedtek. De nemcsak a barázdákban jelentkezett a baj, hanem a megfogasolt, kiegyenlített szántóföld egész lejtős felületén is megindult a felső, legfinomabb talajréteg lassú, de állandó lesodrása. így aztán az eleinte dúsan termő földek évről-évre mind soványabbak lettek, míg végre a telepes odáig jutott, hogy már a termelés költségét sem volt képes kivenni földjéből. Az ilyen területek aztán lassanként ki is kapcsolódtak a művelés köréből és teljesen elhagyatva, akadály nélkül folytatódott rajtuk tovább a pusztulás. Egyes helyeken, a lazább szerkezetű talajrétegekben, a vízmosások szokatlanul kimélyültek, hatalmas széles szakadékok keletkeztek, míg a terep többi részén — bár a felület egyenletes maradt — a tömörebb szerkezetű agyagos altalaj és a szikla rétegei kerültek felszínre. Ilymódon óriási területekről tűnt el a termékeny feltalaj és a vidék hasznavehetetlen, elvadult pusztasággá változott át. Minthogy az ilyen helyeken a földmívelés többé már nem jövedelmezett, a farmernépség is összeszedte sátorfáját és más, boldogabb tájakon, új küzdőtereken kereste boldogulását. * Az Egyesült Allamok északi és nyugati tájain a talajerózió pusztító hatása oly helyeken is feltűnően jelentkezik, ahol a kiirtott, vagy megritkított erdők helyén tulajdonképpeni földművelés nem indult meg, tehát az eke még nem bolygatta meg a földet.