Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - V. Possewitz A. Guidó: A Rókushegy geológiája, különös tekintettel a suvadásokra

109 IT. A SUVADÁSOK MEGAKADÁLYOZÁSA. A suvadások veszéleyessége nem abban nyilvánul meg, hogy a mozgásba jutott agyagtömeg a lejtő alacsonyabb részeit elborítja. Nem valószínű, hogy olyan nagy mértéket öltenének. ami a hegyoldalon felépített házak fennállását már kétségessé tenné. Veszélyességük inkább abban áll, hogy a lejtőn felfelé haladva, aránylag rövid idő alatt tovább terjednek s ekkor már nagyobb károkat idézhetnek elő. Éppen ezért szükséges a suvadások megakadályozása. A suvadások eredeti oka, — mint már említettük, — az agyag átázásában keresendő. Az agyag, ha annyi vizet vesz fel, hogy a plasztikusság alsó határát átlépi, erősen meglágyul és könnyen csúszásnak indulhat. Az agyagba a víz részint a felületről, mint közvetlen ráhulló vagy odafolyó csapadékvíz, részint a különböző rétegekben a völgy felé áramló talajvízből, közvetlenül vagy kapilláris úton juthat. Metszet az 1931 évi szivárgó mentén Я7 /933 JU-Í934 I -ban fiírt 61-66 sz ixtejkcitcLló funásokonál 9. ábra. Schnitt längs der Sickerleitung vom Jahre 1931. A suvadások megakadályozása tehát visszavezethető a veszélyes területen fekvő, átázott agyagréteg víztelenítésére. Mert, ha a suvadásra alkalmas helyzetben fekvő agyagtömeg átázását megakadályozzuk, akkor elejét vettük a suvadás alapokának : az agyag átázásának. Tökéletes megakadályozásuk csak olyan szivárgórendszer megépítésével volna lehetséges, mely a veszélyeztetett terület fölött 1—2 méterrel a nedvesnek talált agyagréteg alá hatolva és csaknem a felszínig kőzuzalékkal kitöltve, minden a völgy l'elé áramló talajvizet felfogna és a veszélyeztetett területről elvezetné elejét véve az agyag átázásának. Ezt a célt kivánta szolgálni az 1931-ben nagy körültekintéssel megépített szivárgó, mely a Herman Ottó-úttal párhuzamosan a 62-es rétegvonal mentén