Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - V. Possewitz A. Guidó: A Rókushegy geológiája, különös tekintettel a suvadásokra

108 Az erősen sós tartalmú talajvíz koaguláló hatása hosszú idők következménye és főleg ott lehetséges, ahol a talajvíznek kellő esése van. A Ruszti-út menténl917-ben és 1931-ben végzett talajkutató fúrások adataiból kiderült, hogy a talajvíz által átnedvesedett agyagréteg alsó határa 15 év alatt lényegesen nem változott. (7. ábra) 8. ábra. Az 1931. évi szivárgómenti fúrások helyszínrajza. Grundriss der Bohrungen längs der Sickerleitung vom Jahre 1931. Korántsem lehet azonban azt gondolni, hogy a talajvíz az agyag felső rétegeiben egyenletesen áramlik az Ördögárok felé. A különböző években végzett talaj kutató fúrások kimutatták, hogy míg egyes helyeken sohasem találtak az agyagban talajvizet, addig máshol száraz rétegek között talajvizet vezető réteget tárt fel a fúró, megint máshol 8—10 m mélységig az egész agyag át volt ázva. A még kerti kultúra alá nem eső réteken egyes foltok, csíkok mentén suttyót és nádat láthatunk a fű között. Ez utóbbi körülmény is azt bizonyítja, hogy a talajvíz nem egyenletesen áramlik a völgy felé, hanem bizonyos árkokban, mélyedésekben helyezkedik el, ahol hosszú idők alatt a benne feloldódott sók kémiai hatása folytán az eredetileg impermeá bilis kiscelli agyagot víz vezetővé alakította át. (Többek között meg kell említeni, hogy a mai Ruszti-út helyén is régebben vizesárok volt.);