Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - V. Possewitz A. Guidó: A Rókushegy geológiája, különös tekintettel a suvadásokra

98 Érdekes megfigyelni a lejtő alján a rétegvonal mentén húzódó út hegyfelőli oldalán elhelyezett beton vízvezető szegélyárkot. (4. kép.) A lesuvadó agyag — anélkül, hogy a felületén a gyeptakarót megszakította volna -— helyenként a szegélycsatorna alá folyt és azt hosszirányban hullámossá tette. III. A SUVADÁSOK OKAI ÉS KELETKEZÉSÜK. Ismeretes, hogy a suvadás pályája az agyag víztartalmától függ. Annál meredekebb, minél szárazabb az agyag és annál laposabb, minél több nedvességet vett fel a már plasztikussá vált agyag. A talaj víztartalma nem állandó értékű, hanem az évszakok szerint a talajvízszin-ingadozásoknak és a kapilláritásnak megfelelően változik. Legkisebb augusztus—szeptember hónapokban és legnagyobb január—februárban. A kiscelli agyag a maga eredeti alakjában vízzárónak mondható. Ezt bizonyítják többek között az 1917. évben végzett talaj kutató fúrások, melyek az egykori ±cLS 5. ábra. A talajvízszín változása a 26. számú fúrólyukban, a fúrás napjától 1917 júl. 29—okt. 29-ig. Die Veränderung des Grundwasserspiegels im 26. Bohrloche vom Tag der Bohrung 29. VII. 29. X. 1917. agyaggödör fenekén még közvetlen az álló víz medencéi mellett is 0-5—0-6 méter mélységben csak egész gyenge talajnyirkosságot mutattak ki. Vagyis, ilyen csekély mélységben is az agyag jóformán egészen száraz volt. Az agyag nehéz vízvezető képességére jellemző, hogy a 26. számú 1927. évi július 19-én elkészült fúrásban a talajvíz csak szeptember 10-én érte el az agyagréteg egyéb helyein elfoglalt magasságot. (5. ábra.) Az 1933 december—1934 január között a suvadási területen végzett fúrások adataiból kiderült, hogy a suvadások nem csúszási síkok mentén állnak elő. A talajvíz hatására az agyag annyira átnedvesedik, hogy a plasztikusság alsó határát átlépve, erősen meglágyul, sőt esetleg a folyási határt is eléri és sárfolyás alakjában folyik le a lejtőn.