Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

42 sein szárítja úgy ki a földet. A földet átjárta a meleg, a levegő és a fény. Minden irányban (függőleges és vízszintes irányban) természetes úton megmunkálódott ; a só fölhúzódott a felszínre, melyet a következő árvíz magával vitt. A káros rovarok elpusztultak ; a talaj a nitrogénnemző baktériumok szaporodásának kedvezett. Midőn az árvíz megérkezett, mélyen lehatolt a repedésekben, átitatta minden irányban, föloldotta és lenyomta a sókat s jobb megművelést adott neki, mint a mélyszántás és bőséges öntözés adott volna. íme a Nílus termékenységének titka. Az egyiptomi földmívelés régi rendszere nemcsak a nemzeti uralkodóházak alatt virágzott, hanem a perzsa, görög, római és arab hódítás alatt is. Szinte vallásos bizalommal tisztelték Egyiptom termékenységét. De az 1000-ik év közelében, Alsó-Egyiptom északi földjei elsósodtak, egyrészt a talaj süllyedése, másrészt az öntöző- és lecsapoló-csatornák elégtelen tisztogatása következtében. A csatornák eliszapolódtak és eltömődtek úgy, hogy mintegy 1,000,000 ha termékeny és az ókorban sűrűn lakott terület sivataggá változott. E багаггв-földeket újabban megint termékennyé akarják tenni. De főként a XVI. század kezdetén, a törökök bevonulásával hanyatlott a földmívelés. Alexandria, mely a görög-római uralom alatt Róma után a világ legnagyobb városa volt s melyet, mint a világ szellemi központját, a világosság városának neveztek, 1798-ban, midőn Napoleon Egyiptomban kikötött, csak néhány ezer lakójú, nyomorult fészek volt. Jelenleg azonban föllendült és 450,000 lakosa van. A törökök tönkretették Egyiptom termékenységét, mint ahogyan tönkretették Mezopotámiáét. Bár a medencés-öntözésnek sok jó oldala van, az a nagy baja, hogy csak téli művelést engedett meg s nyáron nem volt termesztés s nem lehetett termeszteni gyapotot és cukornádat, a két legjövedelmezőbb növényt ; aztán a régi műveléssel csak egy termést lehetett évenkint szedni. A két termés szedéséhez nyári öntözés kellett, mikor a Nílus alacsonyan van. Az árvizet vezető csatornák magasan voltak ; vagy 6—7 m-rel kellett volna őket süllyeszteni, vagy a vizet megemelni, mi olcsóbb és kivihetőbb volt. Ezenkívül gondoskodni kellett vízosztó árokhálózatról is. Bonaparte és Girard gondolatában fogamzott meg a gyapottermesztés kiterjesztése s Bonaparte fölvetette a delta csúcspontján építendő gát gondolatát, melyet 50 évvel később valósítottak meg. A modern Egyiptom megalapítója, Mehemet Ali, határozta el a gát építését, mely lehetővé tette a perennális (évelő) öntözést. A Mougel bey tervezte két gát a Rosette és Damiette Nílus-ágakon 10 m-ről 15-5 m-re emelte volna föl a kisvizet, de midőn először hasznosítani akarták a gátat, mozgások jelentkeztek benne úgy, hogy csak 13-0 m-re emelték vele a vizet. Ekkor széles előfeneket építettek a gáthoz, majd alatta egy sülyesztett koronájú gátat húztak, mely a vizet 2 m-re emelte úgy, hogy a főgáttal az ellennyomás segítségével 5-5 m-es duzzasztást létesítettek (1. az Annales 1926. IV. füzetét.) A gátból 3 nagy csatorna indul ki, melyek az egész deltán szétosztják a vizet. A Tefkis-csatorna a Rosette-ágtól keletre, a Menufieh-csatorna a két ág közt, a Behera-csatorna a Damiette-ágtól nyugatra öntöz. Az angol uralom 1885-től 1923-ig honosította meg a perennális öntözést és 3 millió feddánt vont be e műveletbe. Az öntözővíz gravitációs úton jut a földekre s ezért a vizet a csatornákban magas szinten tartják. Ennek az a következménye, hogy a víz egyrésze a talajba szivárog s fölnyomja a sót. Talán célszerűbb lett