Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

43 volna alacsonyabb szinten tartani a vizet s a fellahra bízni, liogv saduf-jával és szakié-jével a kellő magasságra emelje. Ezenkívül tervbevették a. 6osmm-földeknek a megjavítását is, de ez már nehezebb feladat. A 3-5 millió feddán jelenleg is mívelés alatt álló terület főként gyapotot termel. Az egyiptomi gyapot a legkiválóbb minőségű s minden más országé fölött kitűnik s ha minden évben ezt lehetne termeszteni, egész Egyiptom gyapotmezővé válnék. De a gyapot kimeríti a földet, csak minden 3-ik esztendőben lehet termeszteni ugyanegy helyen. A két közbeeső esztendőben berzsenyt, takarmányt, gabonát, tengerit, lencsét, babot s 3 év alatt 5—6 termést lehet ily módon learatni. íme egy három éves forduló-rendszer : áprilistól novemberig gyapot, november től májusig gabona, májustól júliusig ugar, júliustól novemberig tengeri, novembertől áprilisig berzseny, majd ugar vagy berzseny s végül újra gyapot. Egy feddán földet 2—300 egyipt. fontért adnak el, vagyis 1 ha-t 600 fontért. A bérlet évi díja 12—15 font, néha 20—25 font. Közéj ) - Egy i p to m I ) a n is meghonosították a perennális öntözést. Erre a célra épült az assziut-i gát a Níluson ; a vizet a nagy Ibrahimieh-csatornában vezetik, mely Közép-Egyiptomban a Nílus balpartján elterülő földekre vezet vizet. Ez a csatorna a világ legnagyobb öntöző-csatornája ; 231 km hosszú, 60 m fenékszélességű és 1-5—3-0 m vízmélységgel 50—150 m

3 vizet vezet. Az öntöző-csatornákon kívül lecsapoló árokhálózatról is gondoskodtak. A 432.521 feddán átalakítására 3,200,000 e. fontot költöttek, vagyis fedclánonként 7390 e. fontot. Most foglalkoznak Felső-Egyiptom öntözésével Asszuán és Assziut között. Eszneh-nél már egy nagy gátat építettek, egyelőre az árvíz duzzasztására, hogy medencékben tárolják, ha az árvíz alacsony ; de később a kisvíz színét is emelni fogják vele, hogy a perennális öntözést meghonosítsák. Később még feljebb megépítik Nag Hamadi-nál is a Nílus-gátat. Meg kell még említenünk a zaftehi gátat a Damiette-ágon, mely a delta jobb öntözésére szolgál. Mind e gátak csak a kisvíz —- néha az árvíz — megemelésére szolgálnak és nem a víz tározására. Minthogy az öntözhető terület 1/

3-át lehet évenként gyapottal beültetni s a gyapot 30 m

3 vizet kíván naponként évi 100 napon át feddánonként, a többi terület pedig kevesebbet : az egész területre 15 m

3 víz számítható naponként és feddánonként 100 napon át. Minthogy pedig az öntözendő terület 4,000,000 feddán, a száznapi vízszükséglet 15x100x4,000,000 = 6 milliárd m

3. De az elszivárgásra és elpárolgásra is számítva 7-5 milliárd a vízszükséglet. A Nílus Asszunánnál a gát megépítése előtt átlagban 600 m

3 vizet vezetett mp-ként, vagyis 100 napon át 5.184,000,000 m

3-t. Gondoskodni kell még 2-3 milliárd ni

3 vízről. Ez körülbelül az asszuáni tároló medence ürfogata. (L. az Annales 1926. évi IV. füzetét). Árvízkor az asszuáni gátat felnyitják s csak az áradás végén decemberben zárják le, hogy a vizet tározza május, június és július hónapok számára. Kétségtelen, hogy Felső-Egyiptomban a perennális-öntözés meghonosítására és a óarans-földek termővé tételére újabb tárolás szükséges. Ez súlyos probléma főként a szudáni öntözések figyelembevétele miatt. Ha jelenleg a vízszükséglet és a tárolt víz egyensúlyban is van, némely esztendőben, lia a Nílus kevesebbet szállít, az öntözésben némi zavar áll be. Ekkor csökkentik a rizsföldek kiterjedését, mert a rizs sok vizet kíván.