Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

33 esős esege csatlakozik. Az egész csegesor hossza 1600 m. A kapukat víznyomásos úton mozgatják ; egy-egy esege 80 m hosszú és 9-5 m széles. A gátnál a bukást ezidőszerint energiatermelésre nem használják, mert a bukás rendkívül változó s az energiát különben is messze kellene (Kairo 800 km-re van) szállítani, hogy jól értékesíthető legyen. A gát 4,420,000 fontba került. A Szenndr-, vagy Makwar-yát a kék Níluson még nagyobb lesz, mint az asszuáni. Ez a gát Szudánban készül, melyet az angolok és egyiptomiak a dervisektől 1895—1900 közt visszahódítottak. A hódítás után a hajózást lehetővé tették Asszuán és Wadi Halfa (2. vízesés) közt s innen vasutat építettek Khartum-ig. Khartumnál egyesül az Abesszíniából jövő kék Nílus, a Viktoria- és Albert-tavakból jövő Fehér-Nílussal. Khartumtól Szennárig s innen a Fehér-Nílushoz vezet a vasút El-Obeid-ig ; ezenkívül kapcsolatba hozták e vasutat a Vörös-tengerrel Atbara és Port Soudan közt, valamint Atbara és Kassala közt. A szudáni vasutak hossza 3000 km. Ezenkívül Khartumtól a Fehér-Níluson Ugandáig fejlesztették ki a hajózást. Szudán ezért a boldogulás útján van ; lakosa mintegy 5 millió ; növekedése várható. Szudán meleg vidék, de van esője s ezért földmívelése is van. Főként gabonát és mézgát termelnek. Strucc és térítői állatok vadászata jól jövedelmez. A földmívelést azonban csak öntözéssel lehet rendszeressé tenni. Erre a célra a Kék- és Fehér-Nílus összefolyásánál lévő Zsezirah-félsziget kínálkozott, mely termékeny alluviumból épült föl. Ezért elhatározták, hogy Makwarnál, Szennártól 10 km-re fölfelé gátat készítenek a Kék-Nílus felduzzasztására. Itt a Nílust alacsony gránitgát keresztezi, mely kisvízkor mint sziget bukkan föl a mederben. A kisvíz 404 m magas a tenger színe fölött ; a vizet pedig az öntözéshez 417-10 m-re kellett duzzasztani. Azonban tarozás céljából 421 m-ig mentek a duzzasztással. A gát célja tehát kettős : vízemelés és tározás. A gát építését Egyiptom nyugtalansággal nézi, mert a Nílus vizének egy része márt fönt elhasználódik s az alsóbb vidékre ezért kevesebb jut. Az asszuáni tárolómedence csak annyi vizet ad, amennyi Egyiptom jelenlegi öntözőberendezéséhez szükséges ; az öntözés továbbfejlesztéséhez több víz kell. Ekkor merült föl a felsőnílusi öntözések kérdése. Szudánt Anglia és Egyiptom közösen hódították vissza s az angolok követelik, hogy miként a háborúban közösen jártak el, a békében is a gazdasági kérdéseket közösen intézzék. Valójában azonban Szudánt az angolok igazgatják az angol-egyiptomi közösség számlájára. Ennek gazdasági és főként politikai jelentősége van, mert a Földközi-tengertől a Сар-földig egységes angol fennhatóságot biztosít. Jelenleg az angol-egyiptomi szudáni szirdart az egyiptomi király nevezi ki Anglia javaslatára. Midőn 1913-ban Murdoch Mac Donald elkészítette a Szennar-gát tervét, fölmerült a víz megosztás kérdése Egyiptom és Szudán közt. Ekkor a gyapottermesztés már nagyon elterjedt Egyiptomban s a szudáni öntözés éppen itt is a gyapottermesztés meghonosítására irányult. De a gyapot sok kézi munkát kíván. AlsóEgvipto mban 500 lakós jut egy km

2-re, míg Szudánban még a Zsézirah-félszigeten is gyér s nem lehet odatelepítésre gondolni. Ezért Szudánban a 3 millió ha öntözhető területből csak 1 milliót irányoztak elő, sőt kezdetben csak 300,000 feddánra (42,000 ha) történt a berendezkedés, melyből a 3 évi fordulógazdaság szerint 100,000 ha kerül egyszerre gyapottermesztésre. Továbbá Egyiptomban máskor vetik és szedik a gyapotot, mint Szudánban ; ott február—márciusban vetik, 3