Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

28 4-5 m hosszú és 50 kg súlyú volt ; alsó része 1 m hosszúságban hengeralakú volt 20 mm átmérővel s a vége 5 cm hosszúságban kúpos, alsó átmérője 5 mm. A rúd beosztásokat hordott. Ha e rudat hajóról leeresztették, a lágyabb részekbe besüllyedt ; a besüllyedés alatt lévő réteget sziklának tekintették. A kotrásért 8 frankot, a sziklaeltávolításért 60 frankot fizettek. A vontatás a csatornán majdnem kizáróan lovakkal történik s a vezető eret a vontatóúttal párvonalasan vezették 25 m tengelytávolságban. A fenékszéles600 séget 14 m-re vették az egyenesben ; görbületekben —— képlet szerint szélesbíXV tették. A fenékmélységet az alsó böge gátja alatt 2-2 m-nél nagyobb mélységre vették ; de a mélységtöbbletet csak 0-15 m-rel számítva fizették. Az eltávolítandó sziklavastagság a Doubs medrében 0-1—0-2 m közt változott ; a szikla legfölebb a folyó félhosszúságára terjedt. A sziklát a Lobnitz-féle eljárással aprózták föl. Erre a célra sziklatörő cölöpöket használtak ; robbantást csak kivételesen alkalmaztak. A sziklazúzó hajó 26 m hosszú, 5 m széles és 1-6 m magas volt. A zúzócölöpöt a hajó egyik végére szerelték állvány segélyével s ezért meghosszabbították a hajóteknőt, hogy a verőbaknak ellensúlya legyen. A Lobnitz-fé\e zúzócölöp acélból készült és 10 t súlyú s a hajó elejére alkalmazták. Hossza 6 m, vastagsága 40—50 cm ; londres-szivarhoz hasonlít az alakja ; a nagy átmérőt a kicsi alatt helyezték el. Az alsó hegyes vége a cölöp mélyedésébe erősíthető. A cölöpvég króm-acélból készült. A kost, illetve cölöpöt emelő drótkötélnek hajlékonynak és bírósnak kell lennie. Átmérője 45 mm. A cölöp leejtése úgy történt, hogy a drótkötelet húzó csörlőt egyszerűen megeresztették. A felhúzáshoz szolgáló állvány 7 m magas volt a hajószint fölött. A cölöp alkalmas vezetékben mozgott, hogy a cölöpöt függőleges állásban tartsa. Az emelő csörlő 50 lóerős. A mozgató gőzgép 100 lóerős volt s naponként 1000—1200 kg szenet fogyasztott. A sziklazúzáskor arra kellett törekedni, hogy olyan apró törmelék keletkezzék, melyet kotróval el lehetett távolítani. Ezért a cölöpvágta lyukaknak egymáshoz közel kellett lenniök ; továbbá a lyukaknak szabályos távolságban kellett elhelyezkedniök, hogy nagy, töretlen darabok ne maradjanak. A tapasztalat azt mutatta, hogy 30 ütésre a cölöp 1 m-t haladt lefelé ; de csak félméterre törték meg egyszerre a sziklát s a másik félmétert az alsó réteg kikotrása után törték föl. Az esésmagasság 1—3 m volt a szikla keménysége szerint. Naponként 1500 ütést lehetett tenni a fölszereléssel s 30—50 m

3 sziklát lehetett zúzni. A lyukak 0-8—1-2 m távolságra voltak. A zúzóhajó kikötése és mozgatása kellő körültekintéssel úgy történt, hogy a lyukak leverése leggazdaságosabb sorrendben történhessék. Ha egy sor lyukat a folyásra merőlegesen levertek, akkor 1 m-t megeresztették a kikötő láncokat s új sor leveréséhez kezdettek. Robbantásra csak kevés helyen került sor. A zsilipek fölött és alatt rendesen oly kis merülésmélység volt, hogy zúzóhajóval nem lehetett boldogulni. Néhol meg a víziút lejtője oly meredek és sima volt, hogy a zúzócölöp megcsúszott a, kemény sziklán s itt is robbantani kellett.