Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

77 Ezenkívül 2,000,000 lóerőnyi telep van megtervezve és kivitelre készen, sőt egynémely telep közülök építésben van. Az olasz vízerő-telepek fejlődését 3 körülmény segíti elő : 1. az állam erkölcsi és anyagi támogatása ; 2. a szénnek nagy, tonnánként 900 lírás ára ; 3. az állani szándéka, hogy a vasutakat villamosítsa. Piemontban 400 km vasút már villamosítva van és 6000 km vasútnak villamosítását tanulmányozzák. Az országot vízerő szempontjából csoportokra osztották : Piémont, Lombardia, Edison (a Po közép- és alsó folyására), Appenin, Róma stb. csoportokra. Az energia ára. Az elektromos energia ára Olaszországban olcsó. Háború •előtt Rómában és Milánóban világítás céljára 0-4 líráért adták a kwórát. 1919-ben az árakat emelték. A 100 kw-nál kisebb energia használata esetén az árat 25%-kal emelték ; a nagyobb használatok esetén megegyezés, vagy külön bizottság szabja meg az árat. E rendelet értelmében Rómában és Milánóban a kilowattóra 0'5 lírába került. A nagy energia használatok megegyezés útján jutnak az árhoz. Például az Edison társulat 012 líráért adja a kwórát. Műszaki elrendezések. A hegyi patakok esetén súlyt vetnek a víz megtisztítására. Ebben a dologban Olaszország alpi folyói kedvező helyzetben vannak, mert legtöbbjüknek vize tavakban rakja le hordalékát. Néhol a kavics felgyülemlése ellen kavicslevezetőket használnak. A homok leülepítésére a Dufour-féle szabadalmazott eljárást alkalmazzák. Ez abban áll, hogy a vizet csökkentett sebességgel egy sereg medencén vezetik keresztül, melyeknek fenekén a homok összegyűl s valamely fenéknyíláson át a folyóba vezethető. De ezt az eljárást csak csekély vízhozomány esetén alkalmazzák s mikor az esés egy kis részének és egy bizonyos vízmennyiségnek elvesztése nem jár nagy kellemetlenséggel. Ha a vízmennyiség nagy, s az esés közepes, akkor lehetően megakadályozzák a hordaléknak a csatornába jutását s a mégis bejutó hordalékot kotrással távolítják el. A felvízcsatorna esését, ha nagy a kihasználható bukás, néha 3 m-re is veszik km-ként. Az előálló sebesség nem bontja meg a csatorna falát. A felvízcsatornát, ha gyakorlatilag kivihető, nyomóvezetékké alakítják, miként Eydoux az Annalesban kifejtette. A nyomócsövekket gyakran tunnellel helyettesítik. Ha a sziklában a tunnelt elkészítették, a belső oldalát betonnal kikenik és vékony rézlemezzel burkolják. Az ily tunnel vízállóságának kipróbálására most folynak a kísérletek. A Robbiate-i vízerőtelepnél Gregorti szabadalmazott szifonrendszerét alkalmazták, mely a nyomómedence vizének túlemelkedését akadályozza meg. A vízhozomány 80 m

3 másodpercenként s a szifonrendszer 8 szifonból áll, melyek csak 20 m széles tért foglalnak el, míg 125 m szélesség kellett volna, ha a vízszín állandósítására csordulót alkalmaztak volna, melynek azonban nem lett volna oly gyors és biztos hatása. A Tirso nagy völgyzárója. A Tirso szardiniai folyó s rajta 500 millió m

3 víz tározására völgyzárót építenek. A völgyzáró 200 m hosszú s maximális magassága 60 m. Trahit- és gránitsziklára alapozták. Egy helyütt, hol a szikla nem volt ép. az alapozással a kisvíz alá 30 m-re kellett lemenniök. A gát falazott pillérekből áll. melyek felső és alsó oldala eléggé hajlott. A pilléreket a felső oldalon vasbetonboltozatok fogják át, melyek vízálló burkolatot adnak. A pilléreket alsó oldalukon vízszintes, a pillérekkel párhuzamos tengelyű boltozatok kapcsolják össze. A gát