Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

73 A kikötő ipari területét vagy eladás, vagy legalább 30 éves bérlet alapján birtokolják a vállalatok. A területeladás bizonyos kedvezményekkel (részletfizetés, kamatmentesség stb.) történik ; a vevő kötelezi magát az adó megfizetésére, a gyár záros határidőn belüli létesítésére ; a vevő fizet a hozzájáró utak és vasutak fenntartásáért; fizet a villamos erőért, gázért, vízvezetékért stb., mely a kikötőt szolgálja. A területkihasználás a polgármester jóváhagyásával történik. Ha a kikötött feltételeket a vevő nem teljesíti, a város a terület birtokába jut s a gyáros csak a területvételi összeg megfizetését követelheti. A vevő csak a városnak fizetendő kártalanítással adhatja el másnak a területet s csakis polgármesteri jóváhagyás esetén. A gyárüzem szünetelése vagy közszempontok esetén a város visszavásárolhatja a területet. Külön bíróság ítélkezik a város és vevő között. A terület bérbevevése is föltételhez kötött. Ha valaki területet vesz bérbe, opciót kaphat bizonyos időre a szomszédos terület bérletére is. Éppen így a bérleti idő lejártával elsősége van a terület további kibérlésére oly átlagárban, minőért a város az utóbbi években területeket bérbe adott, sőt joga van a bérelt fölei megvételére is, ha a város más gyárosoknak is ad el területet. Ha a bérlet lejár s a bérlő nem újítja meg a bérletet, a városnak joga van a berenelezés részben vagy egészben való megvételére. Ha a bérlő nem fizet, a város másnak adhatja ki a területet. A bérelt területeken rendesen nincs állandóbb ipari berendezkedés. Csak fűrésztelepek, ácstelepek, szénüzletek, faüzletek vannak. A területelaelás árát a körülmények szabják meg. Crefeldben 5—12 márkát fizetnek négyszögméterenkint. Mannheimban átlag 75 márkát (5'20-tól 16 márkáig). A bérlet ára négyszögméterenkint és évenkint 55-—120 pfennig közt változik. Az ipari vállalatok berendezkedésére a bankok ritkán adnak segítséget. A város az, mely az ipari vállalatok létesítését a községi takarékpénztár, vagy közvetetlen kölcsön útján segíti. A községi kikötőberendezés költségei a következők : 1. A kikötő fenntartása. 2. A fix felszerelés fenntartó- és üzemi költségei. 3. A mozgó felszerelés és vasút fenntartása és üzeme. 4. A kölcsönök törlesztéses kamata. 5. Új munkák. 6. Általános költségek. A bevételek a következők : 1. Ki- és bemenet költsége (100 kg-kint 1—2 pfenning). 2. Daruhasználati költség (2—4 pfenning 100 kg-kint, 3—4 M óránkint 2—3 tonnás daiuért). 3. Munkabér (óránkint 50 pfennig, 100 kg-kint 4—6 pfennig). 4. Mérlegköltség. 5. Helybér (Kölnben a fáért négyzetméterenkint és naponkint 10 pfenniget, áruért 50 pfenniget fizetnek tonnánkint ; Crefeldben 3 napig tonnánkint és naponkint 1 M-t). 6. Téli védelmi és nyári helypénz, ha a hajó a be- és kirakodásra a megszabott időn túl marad a kikötőben. 7. Vasúti költség az árunak a kikötőből a fővasúthoz szállítására és viszont. 8. A területek eladásából és bérletéből befolyó összegek. A kikötők üzeme mindenütt veszteséggel jár. Ez a veszteség főként a kikötők versenye miatt van. De a kikötő üzemét nem szabad különállóan, más gazdasági tényezőktől függetlenül tekinteni. Már a víz-, gáz-, elektromossági elíjak, melyeket a kikötő fizet, a veszteséget túlszárnyalják. Továbbá az ipar, mely a kikötő nyomán fejlőelik, óriási haszon a városra. Egyedül Mannheimban 5-8 millió M befektetésű új iparvállalat létesült az ipari kikötő miatt. Aztán növekszik az ipar miatt a népes-