Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

71 VI. NOVEMBER—

DECEMBER. 18. A rajnai kikötők. (Le régime des ports fluviaux du Rhin.) Irta : Lanos. A rajnai kikötők különféle igazgatás alatt állanak ; vannak : állami, községi, magán- és vegyes kikötők, melyek részben az állam, részben a község és részben magántársulatok részvételével készültek. Végül még a nagy kikötőkben is, melyeket az állam létesített, lehetnek községi és magánlétesítmények. Az állami kikötők : Kastel, Ludwigshafen, Spire, Lauterburg és Kehl. Városi kikötők : Wesel, Crefeld, Düsseldorf, Neuss, Köln, Koblenz, Mainz, Worms, Carlsruhe, Strassburg. Magánkikötők : Alsum, Walsum, Schwelgern, Rheinpreussen, Rheinhausen a Ruhr-medencében ; Lewerkusen, Wesseling, Amöneburg. Vegyes kikötők állami és városi közös igazgatás alatt : Duisburg-Ruhrort ; állami és városi, egymásmelletti igazgatás alatt : Mannheim-Rheinau. Állami kikötők. Valamely német állam csak akkor és ott létesít kikötőt, ha valamely közérdek, például a vasút érdeke megköveteli. Kastel kikötője például a hesseni vasutak szénnel ellátása céljából készült. Kehl-t a bádeni állani azért létesítette. hogy Strassburg-nak versenytársa legyen. Ludwigshafent a bajor állam akkor létesítette, mikor a Pfalz vasutait megvette. Az állam nemcsak létesíti, hanem föl is szereli a kikötőt egészben vagy részben. Kehi kikötőjében például 11 villamos darut, 2 lerakószínt, 2 gabonatárt, 2 fix- és egy mozgó emelőt, 5 forgóhídat a szén kezelésére létesített s ezen kívül számos magánfelszerelés van. E költséges felszerelések nagy forgalmat bonyolítanak le és rendesen a vasút igazgatása alatt állanak. Néha e kikötők közvetetleniil nem jövedelmezők, de mégis oly közvetett jövedelmet jelentenek az államra, hogy létesítésük többszörösen megokolt. Magánkikötők. Legnagyobb részük a Ruhr-medencében létesült, de vannak a Herne—Rajna-csatorna mentén is, melyek 1915-ben nyiltak meg a bányavidék kihasználása céljából. E kikötőket az 1913. évi porosz vízjogi törvény alapján engedélyezték. Az érdekeltek megvásárolják a kikötőhöz szükséges területeket, majd az államhoz fordulnak, hogy haszonbérbe vegyék a Rajnával szomszédos közterületeket, melyekre még szükségük van. Az állam, mérlegelve az okokat, megadja, vagy megtagadja az engedélyt a szükséges területre. Ha megadja az engedélyt, megszabja a szükséges műszaki föltételeket és bérbeadja 30—50 évre a területeket. A bérlet megszűntével az állam fönntartja azt a jogot, hogy a kikötő fölszerelését a rongálódás értékének levonásával a befektetés összegéért megvásárolhatja. Ha az állam megvásárolja a kikötőt, a régi engedélyes számára engedményeket ad. elsőséget ad a kikötő használatára s a kikötő egy részéhez új engedélyt adhat. Néha ingyen, néha bérösszegért adja át a közterületet az állam az engedélyesnek ; ilymódon az évibér ha-ként 1500 frankra (1200 márkára) mehet, vagyis m

2-kint 0'15 frankra), ami nagyon olcsó. Az állam tehát nem nyerészkedik. Községi kikötők. A régi községi kikötők létesítésére az állam nem gyakorolt engedélyező hatalmat. De ha a község kibővíti a kikötőt, az újabb törvények értelmében az állammal kell tárgyalnia, hogy a tervet és a szükséges közterületeket