Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

47 355 m eséssel. E második telep vízvezetéki csatornája egyesíti a Paduli-tó vizét a Cedra torrensé-vel, melyet egy kőből készült völgyzárógát 35 millió m

3 ürfogatú medencébe gyűjt össze. A két telep víziereje 10,000 lóerő s Speziá-t és környékét látja el energiával, közöttük a királyi fegyvertárt, a carrarai márványipart, Massât és Parmát. A telepekről lefolyó víz az Enzába ömölve tovább öntözésre szolgál. A legkisebb vízhozomány növekedése 1000 1 másodpercenként. A gát megépítéséhez legcélszerűbb volt földet használni, mert az agyagos anyag bőven volt található a régi tó fenekén. A gát az angol és francia gátak egyesítése. Középen döngölt agyag magból, puddle-keverékkel (mely 1 rész agyag, 0'35 rész durva, 0-15 finomabb homok, 0-20 plasztikus agyag keveréke egy kevés vízzel ; ez gonddal döngölve teljesen vízálló anyagot ad). A francia gátak őrfala a vízfelől itt is megvan. A vízfelőli töltéslejtőt kézzel rakott kőréteg védi 1 m vastagságban, s reá 30 cm vastagon szárazkő-falazat jött. A vízzel ellentétes oldalon a gát tövében szárazkőfalat tettek, mely esőzéskor a hámlást megakadályozza. Építés közben 1909 decemberében, mielőtt a gát koronájáig emelkedett volna, hirtelen zápor megtöltötte a tavat, bár a fenékürítő, mely 8 m

3-t. vezetett, nyitva volt. A gát tetején átbukó víz lassan vékony nyílást mosott a gátban s a tő kiürült anélkül, hogy valami nagyobb bajt okozott volna. A gátat azután 2 év alatt újraépítették. A tavat lassan töltötték meg úgy, hogy csak 1913 őszén érte el a 17 m hosszú csorduló magasságát, mely 30 m

3 vizet bocsát át 1 m vastagságban. 1 km

2 vízgyűjtőre tehát fi m

3 esik. A gát koronája még 3'5 m-re van a csorduló vízszíne fölött. A gát nem tekintve elenyésző szivárgását, jól tart. Építése, beleszámítva a majdnem kész gát egyízben való elmosatásával jáió kárt is, 620,000 lírába került. A föld m

3-re pedig 4'55 lírába. Kőhányás gátak a Cenischián, Biascehinán és Deveron. E gátak kődarabokból készültek, melyeket kézzel többé-kevésbbé rendezve raktak le s közepükön vagy a vízfelőli rézsűn vízálló lemez van. Az Egyesült Államokban sok ilyen gát készült (30—40 m magasságban is) s a Fekete folyó ilyen gátja Kaliforniában 61 m magasságig emelkedik. Olaszországban az első ilyen gát a Mont Cenisről lefutó Cenischián épült 1906-ban, 2000 m tengerszín feletti magasságban. A gát csak 7 m magas szárazkőfal, melynek alapja 7 m széles, koronája 3 m. Az építmény 8-5 m széles és Г5 m-3'0 m vastag cementhabarccsal készült alapzaton nyugszik. A vízálló lemez a víz felőli rézsűn készült 3 : 5 lejtőben 10—60 cm vastag cement-falazatból. A nyomásvonal körülbelül a gát középvonalában helyezkedik el. A második gát a Ticino mellékvizén, a Biaschinán készült a Chironico tó vizének növelése céljából, 1773 m tengerszín fölötti magasságban, 11 m magas ; felső lejtője 1 : 3, alsó lejtője 1 : 2 hajlású. A felső lejtőben vasbeton diafragma készült a gát vázállóvá tétele céljából. Magassága 110 m 1912-ben készült el. A Denero gátja 1866 m magasságban, Domodossolától 30 km-re épült. 26 km

2 területről gyűjti a vizet és 13 millió m

3-t tárol, melyet két vízerő-telep használ ki összesen 40,000 lóerővel.