Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - XI. Szakirodalom

46 kedik, kivéve az igen nagy bevágásokat és töltéseket, mikor a földmunka valamivel kisebb a Jv-szorosnál. A műépítmények költsége több, mint üf-szoros. Általában sík területen, ha 300 tonnás hajókra épült csatornáról 600 tonnásra megyünk át, a költségek 1'50-szerte növekednek, de hegyvidéken, hol sok a zsilip, kettőn felül emelkednek. A fenntartás is ebben az arányban nő. Ami most a szállítás költségét illeti, a péniche-re vonatkozóan a vontatás tonnakilométerenkint 3-ezred frank és 0'5 frank hajónkint, ha 10 frank a hajószemélyzet napibére és 5 frank a hajóbér. A 600 tonnás hajóra 0'0021 frank a vontatás, a személyzet 10 frank, a hajóbér 12 frank naponkint. Azonban a kis hajó gyorsabban rakodik és ürül s ezért a nagy hajó veszteglési ideje nagyobb. Hosszú úton a nagy hajó kedvezőbb, rövid utakon a kis hajó. Az északi szénvidék és Páris közt a szállítás péniche-sel 0-01623 frankba, 600 tonnás hajóval 0'01333 frankba kerül tonnakilométerenkint. De ha a befektetés költségének törlesztéses kamatát és fenntartást is hozzászámítjuk, a két költség egyenlően 0'0223 frankra rúg. Az utazás ideje nagy súllyal esik a mérlegbe. De azt az időt meg lehet rövidíteni a vontatás jobb módjával s a kikötők jobb fölszerelésével, esetleg a hajóknak rakodó daruval fölszerelésével. Az előadottakból látható, hogy a szállítás kérdése bonyolódott dolog és sokféle tényező egybevetését kell figyelembe venni. Nem lehet egyszerűen kimondani, hogy a nagy hajóval való szállítás olcsóbb, mint a kis hajóval. Ami pedig a francia hajóutakat illeti, minden egyes esetben megvizsgálandó, vájjon gazdaságos-e nagy hajókra átalakítani, vagy nem ? Éppen úgy, mint a vasutak esetén, helyénvaló néhol a keskenyvágányú vasút, a víziutakban is lehetnek szűk szelvényűek gazdaságosak. 2. Az újabb olasz völgyzárógátak. (Les digues pour laes artificiels récemment construites en Italie.) írta : Luigi Luiggi, fordította Jacquinot. Olaszországban újabban törvényt tárgyalnak, mely a hidroelektromos telepek létesítését megkönnyíti és állami segítségben részesíti. Főként a völgyzárógátak létesítése kerül sokba s a törvény éppen építésük előmozdítását célozza. Azonban néhány völgyzárógát már is létesült. Ezek egy része a gravita-gát&k, vagyis olyanok, melyek puszta súlyukkal állanak ellen a víznyomásnak. Van egy néhány, 20 m-nél kisebb magasságú völgyzárógát Olaszországban, továbbá néhány nagy, falazott és boltozatos gát. Itt a szerző a lagastrellói földgátat, a bias chinai és deverói kőhányásgátat, a badanai és brasimontei falazott gátat írja le. A lagastrellói gát az Enza völgyében, 1160 m magasságban, Parmától 85 km-re épült (légtávolságban 55 km). A vízgyűjtő terület 4*33 km

2, melyhez még a hozzávezető csatorna Г36 km

2-nyi vízgyűjtő területe, tehát összesen 5 km

2 vízgyűjtőterület tartozik. A medence ürfogata 3 millió m

3. A töltés térfogata 110,000 m

3, hossza 170 m, alapszélessége 81—90 m. Közepes vízmagassága a tó legalsó pontjától 21 m, az alapozás néhol 5 m-re nyúlik a térszín alá. Az így keletkezett tó az alatta levő 160 m eséssel Rimagna-nál egy vízerőtelephez jut, majd lejjebb Palanzano-szigetnél egy újabb vízerőtelep következik