Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - IV. Dr. Réthly Antal: Az Alföld csapadékviszonyai és a fásítás mikrometeorológiai indokolása

66 azt hangoztatják, hogy még a legnagyobbmérvű beerdősítések sem tudják a csapadékot jelentősen növelni, mert az erdő a nedves éghajlatnak a folyománya, nem pedig a nedves éghajlat az erdőnek a következménye. (9. old.) Ennek a részletnek első 10 sorából azt olvassa ki az államtitkár úr, hogy a néhai miniszter, valamint megboldogult munkatársai emlékét és még életben lévő — nyugalomba vonult — munkatársait megsértettem. A halottak emlékének kegyeletes védelmében utasítja vissza a „vádakat". Már eleve kirekeszti azt, hogy szavaimnak más értelmezést adjak, amilyent ő adott azoknak és megjegyzi, hogy még ha helyt állók lennének is állításaim, ,,az a hang, írásmodor és kifejezési forma" legalább is szokatlan oly fejtegetésben, mely komoly irodalmi színvonal előkelőségére és tudományos érték tekintélyére kíván számottartani." Reflexióimban nem akarom a hangnem dolgában az államtitkár urat követni, nem is válaszolok a személyemet ért bántó leckéztetésre, hanem csupán arra szorítkozom, hogy az itt idézett szavaimba mesterségesen belemagyarázott értelmet helyreigazítsam és az ügy lényegét megvilágítsam. Az a vád, hogy halottak emlékét cikkemmel sérteni akartam, olyannyira hihetetlen, hogy az ellen talán szükségtelen komolyan védekeznem. Kijelentem, hogy ilyen szándék távol állt tőlem. Ami félreértésre okot adhatna, az a kifogásolt tételben a „hamis" szó és sajnálom is, hogy ezt a jelzőt használtam. De az elfogulatlan olvasó előtt világos, hogy azt a „téves tanok" értelmében akartam használni. Ami pedig illeti az általam használt „megindítása érdekében", emlékeztetni akarok arra a nagy harcra, amely a törvényjavaslat benyújtását megelőzte és a napisajtóban megjelent hangzatos kijelentésekre, hogy az erdősítésnek nagyszerű éghajlati következményei lesznek : megszűnnek a szélsőségek és több lesz az eső. Miután a nekem tulajdonított sértő szándék nem forgott fenn és a kifogásolt mondatban mindazonáltal az államtitkár úr sértést talált, erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy mind vele, valamint mindazokkal szemben, akik azt esetleg magukra vették, őszinte sajnálatomnak adjak kifejezést. Ezekután rátérek az államtitkár úr értekezésének tárgyi részére. A 47. oldalon a mikroklimatikus hatásról ír és hivatkozik Schmidt professzorra, Geiger tanulmányaira — akinek könyve 1927-ben jelent meg -— és állítja, hogy neki már 1922-ben ilyen mikroklimatikus volt az elgondolása. Nagyon nyomatékosan hivatkozik a Köppen-Geiger-féle „5 kötetes nagy klímataná"-ra, amelyben azonban Geiger (3) csak egy 47 oldalra terjedő kis füzet : „Mikroklima und Pflanzenklima" címen foglalkozik a mikroklímával ! Bátorkodom megjegyezni, hogy a mikroklimatikus kutatásra való figyelmeztetése velem szemben fölösleges, hiszen Schmidt és Geiger tevékenysége e téren nem ismeretlen előttem (Schmidt professzor az én kezdeményezésemre tartott a mult év tavaszán erről a kérdésről Budapesten előadást) és talán nem szerénytelenség, ha megemlítem, hogy magam is résztvettem ilyfajta kutatásokban, vagy azokat sugalmaztam (Fleischmann R. Kompolt, Ijjász Ervin Sopron, Bacsó Nándor Budapest). Tehát a mikroklimatikus hatás előttem nem új dolog. Tanúsítja ezt a már idézett értekezésemnek következő része : „Nem akarom azt mondani, hogy kis területeken az ármentesített vidék közvetlen környékén semmiféle meteorológiai befolyása nincs az ármentesítésnek, mert ez az állítás ma, éppen a meteorológusok részéről