Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - III. Dr. Aujeszky László: A Duna vízjárásának meteorológiai vonatkozásai

58 a felsikló front óránként 50 km-es sebességgel érkezik hozzánk, akkor a 200 km széles csapadéksávja 4 óra alatt átvonul felettünk és a 4 órás esőtől négyzetméterenként körülbelül 8 liter vizet várhatunk. De ha ugyanez a front meglassítja mozgását (ami legtöbbször a frontok elöregedésének a következménye) és például már csak 20 km-t tesz meg óránként, akkor az eső 10 óráig fog tartani és így az illető vidék 20 l/m

2 csapadékra számíthat.

1 A lassabban mozgó felsiklófronton nem keletkezik ugyan több csapadék, mint a gyorsan mozgón, de a keletkező eső kisebb területre oszlik el és így ott nagyobb vízbőséget ad. Szélsőséges és a mi szempontunkból rendkívül fontos az az eset, amikor a front egyáltalában nem mozog, úgynevezett stationaer front lesz belőle. Ilyenkor az alsó hideg levegőpárna teljes mozdulatlansága miatt az érkező enyhébb levegő állandóan ugyanazon vidék felett emelkedik a magasba, néha napokon keresztül állandóan ugyanazt a területet öntözi. Az egész frontcsapadék ugyanarra a vidékre hull, mindaddig, amíg a front fel nem oszlik, vagy valami külső ok a fennálló egyensúlyt olyan mértékben meg nem bontja, hogy a front valamilyen irányban eltolódik. Még egy pillantást kell vetnünk arra a kérdésre, hogy a nagyobb csapadékot létrehozni tudó két ok (az orográfia és a frontok) hatása bizonyos esetekben milyen érdekes módon keresztezheti egymást. Megtörténhetik először is az, hogy egy vándorló front olyan vidékre kerül, ahol a légtömegeket hegysorompónak vezeti. Ekkor különösen nagy eső keletkezik. Hiszen a front esőt okozna már akkor is, ha a hegység ott sem volna, de a frontokozta felszálló mozgást még hevesebbé teszi a hegylejtők mentén történő kényszeremelkedés. A frontoknak ilyen domborzatai okból való megerősödését akkor tapasztaljuk, amikor például egy hideg betörés frontja észak felől közeledve, a Salzkammergut hegyfalaiba ütközik, vagy amikor egy délről észak felé tartó felsikló folyamat az Északkeleti-Kárpátok lábánál különösen bőséges csapadékot hullat. De a frontok és a domborzat nemcsak abban az irányban hathatnak egymásra, hogy a csapadékfolyamatot különösen megerősítik. Megvan az ellenkező lehetőség is, nevezetesen az, hogy a front vándorlása közben olyan domborzatú vidékre jut, ahol csapadékképző erejéből sokat vészit, sőt esetleg még felhőpalástja is elpusztul. A frontnak ez az ellensége az úgynevezett főhnhatásból származik. Amiként a levegő felszálló mozgása felhőkeletkezésre vezet, ugyanazon okból a leszálló áramlás (,,főhn'") felmelegedést, kiszáradást okoz és a meglévő felhőket elpárologtatja. Amikor tehát egy légáramlás hegygerincen bukik át, akkor a felhőzet a hegység mögött gyengül, vagy (ha a hegy eléggé magas) egészen fel is oldódik. Reá kell mutatnunk azonban egy lényeges különbségre, amely a hegység két oldalán mutatkozik. Amelyik oldalról az áramlás érkezik, ott mindig légtorlódás keletkezik, tehát amikor egy front hegységhez érkezik, ott mindig megerősödnek a csapadékjelenségek. Ennek a tételnek azonban nem érvényes a fordítottja : Nem igaz az, hogy a hegység túlsó oldalán mindig jelentkeznék a főhnhatás, mert a hegység mögött nem kell okvetlenül leszálló mozgásnak, főhnnek keletkezni. Előfordulhat, 1 Még ha a front meglassudásával együtt a csapadékképződés felére csökkennék is, (ami nem gyakori eset) akkor is a lassú front 10 mm, a gyors csak 4 mm esőt adna egy négyzetméternyi megrögzített felfogófelületre.