Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - III. Dr. Aujeszky László: A Duna vízjárásának meteorológiai vonatkozásai

57 tehát a torlódási esők csak a vízgyűjtőterület egyrészén adnak nagy csapadékot, addig a frontcsapadék bárhova eljuthat. IV. Van még egy másik fajtája is a frontcsapadéknak. Az imént megismert jelsikló fronton egy nyugalomban lévő, vagy csak lassan mozgó hideg levegőtestbe gyorsan mozgó melegebb áramlás ütközik bele. Előfordul természetesen az ellenkező eset is : amikor egy nyugvó meleg levegőtömegbe gyorsmozgású hideg áramlás ütközik. Megint a kétféle levegő sűrűségkülönbsége dönt arról, hogy mi történik. A hideg, nehéz levegő befúrja magát (legtöbbször ékalakban) a könnyebb meleg tömeg alá, erőszakosan a magasba emelve a könnyű meleg levegőt. Ebből persze, újból felhő képződik és csapadék keletkezik, de másalakú felhő és másfajta csapadék, mint a felsikló frontokon. Amíg ugyanis a csendes felsíklásból egyenletes, kiterjedt lepelszerű felhőalakok és csendes egyenletes esőzés (vagy havazás) keletkezett, addig a betörő hideg légtömegek magasba nyúló rendszertelen felhőtornyokat és igen heves szeszélyes csapadékeloszlást hoznak létre. A nagy magasságig feltörő felhőoszlopokban elektromos jelenségek játszódnak le, zivatarok és jégesők keletkeznek, ami a felsikló frontokon sohasem fordul elő. Összefoglalva az előadottakat, a bőségesebb eső mindig erőteljesebb felszálló mozgások következménye, de hevesebb felszálló mozgás a légkörben két lényegesen különböző módon keletkezhetik. Vagy azáltal, hogy egy hegysorompóba ütközik a légáramlás és azon átkelni kénytelen (torlódási vagy orografikus esők), vagy azáltal, hogy két különböző tulajdonságú légtömeg határfelületén, az úgynevezett frontfelületen kényszerül a levegő a felemelkedésre. (Frontális esők.) A torlódási eső csak a hegységek lábánál és csakis a hegység felé tartó szélirány alkalmával keletkezhetik. A frontális eső ellenben a vízgyűjtő medence bármely részében és bármely olyan széleloszlás mellett létrejöhet, amelyik két különböző eredetű légtömeget elég erőteljesen egymásnak vezet. A torlódási eső helyhez van kötve, nem vándorolhat. A frontcsapadék ellenben legtöbbször vándorol. A frontok gyakran nyugatról kelet felé, olykor délnyugatról északkelet felé tartanak, de ritkább esetekben akármilyen más vonulási irány is jelentkezhetik. Hogy egy front mennyi csapadékot fog adni, az több tényezőtől függ. Mindenekelőtt attól, hogy a front mennyire fejlett, vagyis mennyire élesek az ellentétek a frontfelület két oldalán helyetfoglaló különböző származású légtömegek közt. Nagyon éles frontok keletkeznek például akkor, ha az időjárás szeszélyes sarkvidéki hideg tömegeket találkoztat össze erősen áthevült kisázsiai, vagy szaharai származású levegőtestekkel. Vízmérnöki szempontból alapvetően fontos a frontok vonulási sebessége. Bármily erősen fejlett is egy front, ha gyorsan átvonul felettünk, nem adhat egyazon helyen túlságosan nagy csapadékmennyiséget. Ha keletkezik is rajta sok eső, az azon a nagy területen oszlik el, amelyet a front gyors vonulása közben végigöntöz. Annál nagyobb esőmennyiségeket adnak egy adott területre azok a frontok, amelyek lassan mozognak. Az átlagos fejlettségi! felsikló frontnak csapadékzónája körülbelül 200 km széles és óránként 2 liter víz esik belőle minden négyzetméterre. Ha ez