Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - III. Dr. Aujeszky László: A Duna vízjárásának meteorológiai vonatkozásai

56 megfelelően erős légemelő okok jelenlétében esőnek vagy havazásnak kell keletkeznie. Nem a tengerről származó levegő tehát a fontos, hanem az, hogy a levegő felemelkedésre kényszerüljön. A tengeri levegő bizonyos fajtájának megvan ugyan az az előnye, hogy több benne a vízpára és így (egyformán erős megemelést feltételezve) bőségesebb eső keletkezhetik belőle. De ilyen kiváltságos helyzetben csak az a tengeri levegő van, amely elég sokáig pihent a tenger felett (nem pedig csak gyorsan átrohant felette) és amikor a tenger felett időzött, elég magas hőmérsékletű is volt.. A hűvös levegő ugyanis a tenger felett sem tud sok párát magába fogadni, azért a sarktengerek felől áramló levegőfajtákban sohasem lehet túlnagy a páratartalom. A szárazföld felől érkező, de meleg légtömeg felemelésétől tehát gyakran több esőt várhatunk, mint a sarkvidékről gyorsan ideáramlott, bár tengeri úton érkező levegőfajtákról. Kétségtelen, hogy van egy fajtája a tengeri levegőnek (az úgynevezett maritim szubtrópusi levegő, amely az Atlanti Óceán délibb vidékeiről a Byscaiaiöblön keresztül szokott Európába áramlani), amely csakugyan rendkívül páragazdag, és már csekély felemelés alkalmával is igen bőséges esőket szolgáltathat. Ezek a megjegyzések mutatják, hogy az egyes esőzónák csapadékhozama nagyon sok tényezőtől függ és korántsem annyira egyszerű jelenség, aminőnek azt a nagyközönség körében olykor megítélik. III. Ámde erőteljes felszálló mozgás és a belőle származó bőséges csapadék nem egyedül akkor keletkezhetik, amikor az áramlás útjában álló meredek hegyfalak késztetik a levegőt a felemelkedésre. Az esőzések túlnyomó része nem ebből az okból származik, hanem különböző hőmérsékletű légtömegek egymásba ütközéséből. Az egymásba ütköző különböző származású légtömegek határát a meteorológusok frontfelületnek nevezik. A frontfelületek vizsgálata alapvetően fontos minden meteorológiai kérdés elbírálásánál, mert az összes erőteljesebb légköri jelenségek a frontokon mennek végbe és mert a frontok az időrosszabbodások hordozói. Hogy a frontfelületek mentén miért keletkezik bőséges csapadék, azt a következőképen érthetjük meg. A hideg levegő sűrűbb (nehezebb), mint a meleg, könnyű levegő. Ha tehát egy meleg áramlás nekifuj egy nyugvó, vagy éppen vele szemben mozgó hideg tömegnek, akkor azt nem tudja útjából eltéríteni, hanem könnyűsége miatt felfelé fog a hideg tömegnek kitérni. Egy több száz kilométer széles, több kilométer magas hideg levegőtömb éppen olyan akadályt jelent a melegebb áramlás útjában,, mintha hófedte hegyóriásokba ütköznék. A meteorológus szempontjából tehát minden ilyen hideg levegőrög ,,láthatatlan hegységnek" számít, amelyet az időjárási térképekre éppen oly pontosan reá kell vezetnie, mint a valóságos hegyfalakat. Az érkező melegebb légtömeg kénytelen felkúszni a nyugvó hideg tömeg határa mentén, éppen úgy, mintha ott hegység állná az útját. Ebből az úgynevezett felsíklásból tehát éppen olyan bőséges csapadékhullás származhatik, mint a hegyi légtorlódásból. Ezek a felsikló esők a folyómedrek vízellátása szempontjából ugyanolyan fontosak, mint a hegységek torlódási esői. Sík vidéken még fontosabbak, mert a torlódási esőterület a hegy lábától néhány száz kilóméter távolságban véget ér, a hideg légrögökből álló „láthatatlan hegyek" ellenben bárhova elvándorolhatnak és a legkiterjedtebb síkságokat is megöntözhetik bőséges csapadékukkal. Míg;