Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - III. Dr. Aujeszky László: A Duna vízjárásának meteorológiai vonatkozásai

A DUNA VÍZJÁRÁSÁNAK METEOROLÓGIAI VONATKOZÁSAI. írta: Dr. AUJESZKY LÁSZLÓ. I. Az időjárásnak a nagy folyók vízjárására kétféle tekintetben van mélyenjáró közvetlen hatása. Egyrészt az időjárás szállítja a vízgyűjtő területre kerülő vízmennyiségeket, másrészt lényegesen befolyásolja a víz további sorsát, amennyiben annak halmazállapotát (elpárologtatás, megfagyás, olvadás, szublimáció útján) irányítja és a talaj vízbefogadó képességét is módosítja. Először csak e hatások egyszerűbben kezelhető tagjával, a légköri vízszállítással kívánunk foglalkozni. Elengedhetetlen ehhez, hogy előbb tiszta képet alkotssunk magunknak arról az érdekes kérdésről : hogyan keletkezik az eső és a hói Annyi a köztudatban is benne van már, hogy a láthatatlan légköri vízpáráknak látható cseppekké (felhővé) való kondenzálódása olyankor következik be, amikor a levegő lehűl. Magas hőmérsékleten sok pára foglalhat helyet egy köbméter térben, hidegben azonban lényegesen kevesebb ; ezért lehűléskor a párakülönbözet cseppalakban, vagy (nagy hidegben) jégalakban válik ki. A levegő lehűlésének sokféle oka lehet, de olyan mértékű lehűlés, amely nagyobbarányú kicsapódásokra vezet a légkörben, csak egyféle módon jöhet létre. Ez az erős léhűtő ok a levegő heves, emelkedő mozgása. A gyorsan felemelkedő levegő ugyanis sokkal hígabb légrétegekbe jut, vagyis rohamosan kitágul, márpedig a thermodinamika egyik alapvető tétele szerint ezzel erőteljes lehűlés jár együtt. II. Az előadottak szerint a nagyobb arányú lecsapódások egyetlen okául a levegő erőteljes felszálló mozgását kell megjelölnünk. Legegyszerűbb esete a felszálló mozgásnak a levegő kényszeremelkedése, ami akkor következik be, amikor valamely sebes légáramlás hegyfalba ütközik. Ha a hegygerinc elég kiterjedt ahhoz, hogy az áramlás oldalról egykönnyen meg nem kerülheti, akkor a hegységbe ütköző levegő a lejtők mentén felszállásra kényszerül. A gyors felszállás közben erősen lehűl, a benne levő vízpárák kicsapódnak, felhőtömegek alakjában láthatókká válnak és (ha a folyamat elég nagyarányú) csakhamar bőséges esővel öntözik a hegység alatt elterülő néhány száz kilométer szélességű elővidéket. Az esőnek ezt a hegyek lábánál keletkező alakját torlódási esőnek nevezik. Jó lesz itt megjegyeznünk, hogy az esőnek nem kell a tengerről közvetlenül érkező párákból keletkeznie, mint azt sokan gondolják. Bárhonnan származik is a felénk áramló levegő, mindig van benne bizonyos mennyiségű vízpára, amelyből