Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - III. Németh Endre: Az olasz vízügyi szövetség és az általa rendezett vízügyi kongresszusok

592 Az előadás és az azt követő felszólalások után a kongresszus a III. és IX. tárgykörre vonatkozólag a következő határozatokat hozta : A kongresszus szükségesnek tartja, hogy a kormány és a helyi pénzintézetek az állami vízrajzi intézetnek a földalatti vizek minél alaposabb megismeréséhez szükséges anyagi eszközöket, éspedig az eddiginál nagyobb mértékben, biztosítsanak, mert csak így lehetséges a kongresszus által napirendre tűzött rendszabályokat megállapítani és élet beléptetni. Hogy az állam által erre a célra a vízrajzi intézetnek adandó segély összege úgy legyen megállapítva, hogy abból a talaj víz mozgás törvényeinek kikutatására és a különböző talajok fajlagos állandóinak megállapítására a vízrajzi intézet vezetésével végzendő kísérletek költségei is fedezhetők legyenek. Hogy a talajvíz igénybevételére vonatkozó rendszabályok megalkotásánál figyelemmel kell lenni a következőkre : 1. A már szerzett jogokat tiszteletben kell tartani. 2. A minimális házi vízhasználatok és a családi kertek öntözése elé akadályok ne gördíttessenek. 3. A hatóságok beavatkozása azokra a területekre és esetekre legyen korlátozva, ahol és amelyekben az előnyös talajvízállapot megóvása, valamint azok az általános célok, amelyekre a víz felhasználtatik, azt megkívánják. 4. Káros befolyások és visszaélések gyors rendészeti intézkedésekkel megakadályoztassanak . 5. Az intézkedések necsak a vizek felhasználására, hanem a kutatási munkálatokra is kiterjedjenek. A kongresszus tárgysorozatának IV. pontja a mesterséges tavaknak a mezőgazdaság és az ivóvízellátás szempontjából való fontosságával foglalkozott. Ezt a kérdést különösen időszerűvé teszi az, hogy a) Olaszország több vidékén csak öntözés mellett lehet földművelést folytatni, a Pó jobbpartján, Közép- és Délolaszországban a folyók és torrensek nyári kisvízi hozama olyan kevés, hogy vajmi kevés jut az öntözések számára, c) a földalatti vizek mesterséges emelése útján való vízbeszerzés is csak a Pó síkságán és a nagyobb folyók mentén bizonyult gazdaságosnak ; d) a Pó jobbpartján, valamint általában az egész félszigeten a síkság és az előhegyek közötti dombvidéknek a talaja általában pliocénkorbeli meszes márga és sárgásszürke homok, és ezek a vidékek mind földalatti vizekben, mind csapadékban nagyon szűkölködnek, tehát az elengedhetetlenül szükséges öntözés itt csak mesterséges tárolómedencékben gyűjtött vizekkel képzelhető el. Ezek a tárolómedencék a terep alakulata szerint völgyzárógátas tavak (laghi artificiali), vagy körtöltéses tavak (serbatoi a corona) lehetnek és mintegy 10, de legfeljebb 40—50 négyzetkilométernyi vízgyűjtőterületről gyűjtenek össze 200,000—5,000,000 köbméter vizet. Ilyen tárolómedencék és tavak Piemontban, valamint Emilia tartományban Piacenza és Parma környékén szép számmal létesültek ugyan, de mégsem érték