Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása

46 mondani. Ezeknek hatása Mohácson még nem érezhető, a középvízi meder ezért itt szépen fejlődött (lásd tartóssági adatok) és ennek megfelelően még a kisebb árvizek szintje is süllyedést mutat. Mohácson a tömeggörbék tanúsága szerint 1907 és 1927 között árvízszintemelkedés állott elő, aminek okát már a medren kívül kell keresnünk és a Gombos—Vajszka—élőszigeti ármentesítő társulat 1908— 11 közt épült töltésében kell megjelölnünk, — aminthogy a gombosi tömeggörbe is meglehetős emelkedést mutat ebben az időszakban. A magasabb árvizek összeszorítása még Mohácson is érezhető. Ha tehát a mai magyar szakasz vízjárásában számbavehető változást keresünk, ilyen egyedül Mohács körül jöhet szóba és a gombosi középvizek szintjének emelkedésében is nyilvánuló Drávatorok körüli mederelfajulásnak, illetőleg a már említett árvédelmi töltés visszaduzzasztásának együttes hatására vezethető vissza. A szóbanforgó mederelfajulás már a magyar vízügyi szolgálat figyelmét is megragadta, amit legjobban igazol, hogy Vízrajzi Osztályunk 1909-ben a Drávatoroknál, 1913-ban pedig a szigai átvágásban tartotta szükségesnek a 70-es évekig egyébként már elég sűrűn kiépült mércehálózatát újabb vízmércékkel kiegészíteni.

1 5. A Dráva és a Tisza. Mielőtt tanulmányunkat lezárnánk, még a Drávának és a Tiszának vízjárását kell vizsgálat tárgyává tennünk. Ezek ugyan már nem magyar területen torkollanak a Dunába, de mert vízszállításukkal érzékenyen befolyásolhatják a Duna vízhozamát, a vízjárásukban esetleg beállott változás nem közömbös a Duna szempontjából sem. A Drávával nem kell bővebben foglalkoznunk, mert vízgyűjtőjének csupán 15%-a esik a mai Magyarország területére, az is az alsó szakaszon. A folyónak egyébként csupán egyik partja magyar és így csak olyan munkák végezhetők rajta, melyekre vonatkozóan mindkét érdekelt állam illetékes hatóságai teljes egyetértésben vannak. Másképen áll azonban a helyzet a Tiszával. Igaz ugyan, hogy vízgyűjtőterületéből csupán 47,010 km

2 (30%) tartozik ma is magyar fennhatóság alá és ez is síkvidék. A hidrológiai szempontból számbajövő hegyvidéki területen Románia (71,029 km

2 = 45-1%) és Csehszlovákia (19,043 km

2 = 18-3%) osztozik, ezért a lefolyásra kerülő vízmennyiségek kérdése nem magyar területen dől el. De még mindig elképzelhető, hogy valamely magyar területen végzett szabályozó beavatkozás, — például mesterséges átvágás, vagy valamely nagyobb öblözet ármentesítése, — kedvezőtlenül befolyásolja a folyó vízjárását. Ez az árhullám levonulási idejének csökkenését és tetőző hozamának egyidejű növekedését jelenti, ami káros kihatással lehet a Duna vízjárására is. De mert a Tiszán az átvágások már a múlt század 90-es éveiben teljesen ki 1 Dunai vízmércéink száma a következőképen fejlődött : Évben : 1820 1830 1840 1850 1860 1870 1880 1890 1900 1910 1918 Mércék száma : 1 4 5 5 12 15 30 38 41 43 45 A 43. (drávatoroki) és 44. (szigai) mérce beállítása feltétlenül arra vall, hogy ott a medret tüzetes vizsgálat tárgyává kívánták tenni. Az új gát hatásának tanulmányozására megfeleltek a társulati árvízi mércék is, a mérce-sűrítésnek nem lehetett tehát az árvízszínben beállott változás az oka.