Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása
47 voltak fejlődve, az árvédelmi töltések rendszere pedig a század fordulóján befejezettnek volt tekinthető, magyar részen nem tudunk olyan újabb beavatkozást említeni, amely a dunai vízjárás szempontjából szóba jöhetne. Az előzőekben összefoglalt tanulmányaink az 1926 nyarán szokatlanul hosszúra nyúlt dunai árvízzel kapcsolatban váltak szükségessé. Ennek az árvíznek lefolyására nem terjeszkedhetünk ki és pedig annál kevésbbé, mert ez már nem a magyar Dunára vonatkozik. Nem tartjuk azonban feleslegesnek, hogy — mintegy függelékképen— röviden összefoglaljuk az 1926. év nyarának hidrometeorológiai viszonyait. Mert ezek az adatok mindenesetre elmélkedés tárgyai lehetnek, ha valaki az akkor sorozatosan, közvetlenül egymásután következett árhullámok keletkezésének okát akarja vizsgálni. III AZ 1926. ÉVI ÁRVÍZ HIDROMETEOROLÓGIAI SZEMPONTBÓL. (Dr. Aujeszky László meteorol. int. adjunktus közreműködésével.) Az alkalmazott meteorológia egyik legérdekesebb vizsgálati köre az árvizek keletkezési okainak felderítésével foglalkozik. Az olyan esztendők, amelyek abnormális árhullámokat hoznak, meteorológiai téren is figyelmet érdemlő rendellenességeket szoktak mutatni. Ezért eleve érdekesnek látszott elemzés alá venni azokat az időjárási körülményeket, amelyek a Duna 1926. évi rendellenes nyári árhullámának hátterében állottak. Ismeretes, hogy az időjárás fizikai vizsgálata azóta fejlődik rohamosan, mióta a repülés és a rádió lehetővé tették a légkör alaposabb kutatását. E vívmányok alapján sikerült felderíteni az időváltozások és a csapadékkeletkezés fizikai mechanizmusát, amellyel szemben még a világháború folyamán is csaknem teljes tájékozatlanságban állottunk. 1 Az 1926. évben még csak három olyan időjárási szolgálat volt Európában, amely naponként a mai ismereteknek megfelelő szakszerű időjárási térképeket tett közé. Ezek körül kettő (a bergeni norvég és a bruxellesi belga) Középeurópa viszonyaival nem foglalkozott eléggé részletesen, azért az alábbiakban csakis a Breslau-Krietern obszervatórium kitűnő fronttérképei alapján fogjuk az 1926. esztendő nyarának időjárását megvizsgálni. 2 Ha felütjük az 1926. év időjárási eseményeit megrögzítő szinoptikus térképgyűjteményt, azonnal látni fogjuk, hogy az úgynevezett európai nyári monszun abnormis mértékben fejlett alakjával állunk szemben. Mint ismeretes (Lásd például Roediger „Der europäische Monsun" című tanulmányában, Leipzig, 1929.), az európai monszun jelensége lényegében abból áll, hogy télen túltengenek az orosz síkság belseje felől sugárirányban kifelé tartó légáramlások, nyáron viszont túlsúlyra jutnak az orosz síkság felé irányuló, centripetális áramlások. Emlékeztetnünk kell még arra, hogy az áramlás téli ága a hideg és száraz időjárás túltengé1 J . Bjerknes : Meteorological conditions for the formation of rain. Kristiania, 1921. — T. Bergeron — О. Swoboda : Wellen u. Wirbel an einer quasistationären Grenzfläche über Europa. Leipzig, 1924. — E. O. Calwagen : Zur Diagnose und Prognose lokaler Sommerschauer. Oslo, 1926. — T. Bergeron: Die dreidimenzional verknüpfende Wetteranalyse. Oslo, 1928. —J. Bjerknes : Exploration de quelques perturbations atmosphériques a l'aide de sondages rapprochés dans le temps. Oslo, 1932. 2 Wetterkarten des Öffentlichen Wetterdienstes, Dienststelle Breslau, Observatorium Breslau —Krietern, 1926.
