Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása

45 az 1907 körüli állapotra jellemző, 1897—1911 között végzett régebbi mérések alapján szerkesztett tömeggörbéket hasonlítjuk össze az 1921—30. évek mérési eredményeként adódó görbékkel, melyek — mondjuk, — az 1927 körüli viszonyokat tükrözik. A görbék eltolódásai a 20 év alatt beállott vízszinváltozásokat mutatják, — persze csak a mércék szelvényében. A vízállás-tartóssági görbékkel ellentétben ezek az ábrák a jeges árvizek szintjében beállott változásokat nem mutatják, mert sebességet mérni csak a jégmentes időszakban tudunk. Az ábrák főképen a közepes vizekre jellemzőek, mert úgy a magas, mint az alacsony vízállásoknál végzett mérések száma csekély. Ezeken a helyeken szaggatott vonallal húztuk a görbéket. Pozsonynál a kis- és középvizek süllyedése 40—50 cm körül jár, míg a nagyvizek süllyedése 20 cm-ig csökkenik. A komáromi szelvény közel változatlan. A nagyvizeket nem hasonlíthatjuk itt össze, mert a mérések a szelvény alatt betorkoló Vág visszaduzzasztása miatt felső szakaszukon megbízhatatlanok. Nagymarosnál 8—10 cm körüli süllyedést sejtet a görbe (ezt fentebb, a kisvizek vizsgálatánál elhanyagoltuk), míg Budapestnél a középvizek süllyedtek legfeljebb 25 cm-t. Pakson a süllyedés kis- és középvíznél 50 cm-t tesz ki, de az árvizeket a medermélyülés csak mintegy 20 cm-rel szállította le. Mohács az egyetlen hely, ahol a kisvízszin süllyedése ellenére határozott, — mintegy 15—20 cm körüli árvízszinemelkedést látunk. Figyelembe véve, hogy itt más időszakokat hasonlítunk össze, mint a tartóssági görbék esetében és hogy a vízmennyiséggörbék csak azt mutathatják, hogy a jégmentes vizek szintje hogyan alakult, míg a tartóssági görbéken látható árvízszinsüllyedés főképen a jégtorlaszok duzzasztásának megritkulására vezetendő vissza, — az eredmények szépen kiegészítik egymást. 4. A Drávatorok köriili mederváltozások. Bővebb magyarázatra csak a mohácsi szelvényre kapott, látszólag ellentmondó eredmények szorulnak. A kisvizek szintjének vizsgálata (9. ábra) nemcsak Mohácsnál, hanem az egész Paks-gombosi szakaszon nyugtalan, magasságát szeszélyesen változtató mederfenékre mutat. A tartóssági görbék szerint a közepes és kisebb árvizek szintje 1888—1920 közt Mohácsnál határozottan süllyedt, de a süllyedő irány a magasabb vízállásoknál mind kevésbbé mutatkozik. Ezzel szemben a tömeggörbékről határozott vízszintemelkedést olvashatunk le. Mindezek arra indítanak, hogy vizsgálatainkat egy kissé kiterjesszük és a jelenségek okát keresve, menjünk a Drávatorok alá. Ebből a célból a 10. ábrán a gombosi szelvény tömeggörbéit is közöljük az 1897—1926. évi időszakra vonatkozóan. Az 1907, illetve 1924-—26. évi görbék tényleges magyar, illetőleg jugoszláv mérések alapján vannak megszerkesztve, a többieket egy régebbi tanulmányunkkal kapcsolatban számítással határoztuk meg. A görbék-mutatta fokozatos emelkedés igazolja, hogy a Drávatorok körül valami zavaró körülménynek kell, vagy legalább is kellett a múltban lennie, amely egészen Mohácsig visszahatott. Gombos körül, amint látjuk, már a kis- és középvizek is emelkedtek szinte évről-évre, hol kisebb, hol nagyobb mértékben (9. és 10. ábra). Minthogy több éven át tartó komolyabb szabályozás ezen a szakaszon nem történt, mederelfajulás, középzátonyok vagy más hasonló lehetett a dolog oka, — ezt azonban sorozatos részletfelvételek nélkül ma már nem lehet meg-