Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - II. Kenessey Béla: A permetező öntözés

554 nünk, évenként átlagban hány munkaórán át mekkora csapadékot, milyen intenzitással, mekkora területen kívánunk elhelyezni. Ezeknek, valamint a motor költségeinek ismerete mellett könnyen kiszámítható a befektetésből — a motor beszerzési költségének leszámításával — a tőketörlesztésre, tőkekamatra és fenntartásra számításbavehető és átlagban 20%ban megadható teherből az elpermetezett víz minden köbméterére vagy pedig a kat. holdankénti minden mm csapadékra eső költség. A motort azért nem vettem itt számításba, mert az nagyon sokféle lehet. Ha azonban ismerjük annak beszerzési árát és tudjuk, hogy az új érték tőketörlesztése és karbantartása traktoroknál körülbelül 25, lokomobiloknál 10, robbanó motoroknál 12—15%, ha az így kiadódó teherhez hozzáadjuk még a tőkekamatot is, minden költséget összeállíthatunk, kivéve az üzemét. A gyárosnak garantálnia kell a már említetteken kívül a berendezés kezeléséhez, átállításához, a motor és szivattyú kezelőjén kívül szükséges munkások számát, végül az üzemanyag fogyasztását. Ha az ezekből származó költségek is ismertek, csak akkor vagyunk képesek a számlát végleg összeállítani. Már több évvel ezelőtt megszereztem 17 magyar permetező öntözési berendezés költségeit a motorokra esők nélkül, de az üzemi költségek teljes betudásával. Azoknál évi 1000 üzemóra számításbavétele mellett a kataszteri holdra eső minden milliméter csapadékra a beszerzésből eredő teher 26—57 fillér szélsőérték mellett közepesen 40 fillér volt. Az üzemköltségek ugyanarra az egységre vonatkoztatva 38 é3 66 fillér közt változtak, a közepes pedig 45 fillér volt. Az összes terhek tehát a motorra eső kamat, amortizáció és fenntartás nélkül 69 és 124 fillér közt változva, közepesen 86 fillért tettek ki. Ezekhez az adatokhoz hozzá kell tennem azt is, hogy a szélső értékek nem ugyanarra a berendezésre vonatkoznak, valamint, hogy a befektetési költségek terhei ismét csak a motorra esők nélkül az egész összeg 47%-a, az üzem pedig — természetesen a motorét is beleértve, de a motor beszerzésétől eltekintve — 53%-a. A motor üzemköltsége a többi üzemköltségek 28—73%-a közt változott, közepesen pedig 47% volt. Az említett és immár többéves, igazán tág határok közt változó költségek annak világos bizonyságai, mit tehet a jobb és a kevésbbé jó összeállítás. Igazolják egyben a választott egységre (mm csapadék/kat. hold) eső költségnek az alsó határ alá való süllyeszthetősége lehetőségét is, feltéve természetesen a berendezés összeállításának minden szakszerűségét kielégítő voltát. Es éppen ezt nem lehet a vizsgált berendezéseknél százszázalékosnak mondani. A költségek apasztásánál természetesen nagy szerepe van a motorok és a permetező öntözési rendszer fejlődésének, az olcsóbb, de megfelelő csőanyagnak. Ma már teljes biztonsággal előrelátható, hogy a kat. holdanként adott mesterséges csapadék minden milliméterének költsége az 50 fillér alá is leszállítható, habár a német viszonyok a munkabérek drágasága miatt ott ezt aligha teszik lehetővé. Hogy pedig az öntözés évi munkaideje milyen befolyású, arra a következő adatok említhetők : Ha az évi üzemidőt az előbb vizsgált esetben feltételezett 1000 óra helyett 800 órára csökkentjük, a 20%-os csökkenésnek 13% átlagos költségemelkedés felel meg. Ha viszont az évi üzemidőt 1800 órára, vagyis 80%-kal emeljük fel, a költségek átlaga 22%-kal csökkenik. Az ebben a két példában meglévő látszólagos ellentmondás természetes. Ugyanis az üzemidő változása csak a befektetésből