Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - II. Kenessey Béla: A permetező öntözés

553 lennie. A rosszul szabott ruha csak rosszul áll, de a hibásan összeállított berendezés feltétlenül drága üzemű. A garanciák közt szerepelnie kell a berendezés teljesítőképességének, amit itt röviden kapacitásnak kívánok nevezni. A kapacitás fogalmát nálunk meglehetősen összezavarták, amiben a gyáraknak igen előkelő szerep jutott. Ebből a zavarból azután igen hibás értelmezések születtek s ezzel a zavar csak növekedett. Mi is voltaképen a berendezés kapacitása? Ha megmondom, hogy a berendezés a tervezett permetezés adott viszonyai között az idő egységében, például óránként mennyi vizet szór szét, tehát ismerem az elméleti kapacitást, a tényleges szórási távolság alapján mindig kiszámíthatom, mekkora területet milyen magasságú mesterséges csapadékkal láthatok óránként el. Természetesen az idő egységére vonatkoztatva ez is elméleti kapacitás lesz. Minthogy azonban a vízszórót, esetleg az azt kiszolgáló csövet, vagy még más esetben a szivattyút is át kell helyeznem, mert hiszen nagyobb területet kívánok megöntözni, a tényleges, vagyis a gyakorlati kapacitás az előbbinél kisebb lesz. Természetesen gyakorlati kapacitást nem szabad rövid időre, hanem legalább egy hónapra kell vonatkoztatni, mert hiszen abban minden mellékmunka hatásának is szerepelnie kell. A gyakorlati kapacitás tehát jóval kisebb lesz az elméletinél. A kisebbedés mértékében szerepe van magának a rendszernek, de nagybefolyású az üzem vezetése is. Különösen félrevezető a nálunk is nagyon kedvelt holdkapacitás. Ezt a gyárak a lehető legváltozatosabb alapon adják meg. Az egyik abból indul ki, hogy az elméleti kapacitást állandónak véve, mekkora területet lehet megöntözni havi 30 üzemnap alatt, naponként közelebbről meg nem mondott üzemóra alatt. A másik havonként csak 25 munkanapot vesz számításba és a napi üzemidőt változtatja. Van azután olyan is, amelyik a tényleges gyakorlati kapacitással számol, de annak alapjául nem a tényleg öntözött terület viszonyait veszi, hanem egy éppen neki tetsző akármilyent, vagy a rája legkedvezőbbet. A holdkapacitás kellő körülírás nélkül csak arra alkalmas, hogy a gyáros és a gazda között eldönthetetlen viták keletkezzenek, vagy pedig összehasonlításoknál téves következtetésekre vezessenek. A most mondottak horderejét egy példával mutatom be. Induljunk ki olyan berendezésből, ami másodpercenként 10 liter vizet szór szét és tegyük fel, hogy az egyik esetben havi 100 üzemórán át összesen 100 mm, a másikban pedig havi 150 üzemóra alatt 20 mm mesterséges csapadékot kívánok adni. Ekkor a mellékmunkák figyelembevétele nélkül, tehát tisztán az elméleti kapacitással számítva, az első esetben az 1 hónap alatt 6"3, a másodikban pedig 137-0 kat. holdat öntözhetek meg, vagyis az első esetbelinek 12'4-szeresét. Ezek mindegyike elméleti holdkapacitás. De éppen ilyen eltérő elméleti holdkapacitásokhoz jutunk, ha akár a havi üzemidőt, akár pedig a mesterségesen adott csapadék nagyságát változtatjuk. Amint látjuk, a másodpercenként 10 liter víz szétszórása mellett a holdkapacitások egész sorát, mondhatjuk végtelen sokaságát számíthatjuk ki, amiknek azért mindegyike tényleges holdkapacitásszámba megy. Ha több rendszert kívánunk összehasonlítani, csak egységes és minden félreértést kizáró adatokból indulhatunk ki. Ennek érdekében tisztában kell azzal len-