Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - I. Búcsúztatók Sajó Elemér temetésén

547 nem tudtuk elhinni, hogy az a hatalmas szervezet ily hamar fog áldozatul esni annak a lázas, felőrlő munkának, amely, úgy látszik, éltető eleme volt. Pályája kezdetén néhai nagy vezérünk: Kvassay Jenő irányítása alatt bontotta ki szárnyait a Tisza és a Béga mellett s mindjárt, kezdetben a legfontosabb mérnöki feladatok megoldásánál segédkezett. Nagy érdekkel fordult a víziközlekedés problémája felé s már fiatal korában mélyen szántó közgazdasági tanulmányt adott elő a víziutak és vasutak egymáshoz való viszonyáról, amelyben új és mélyen szántó gondolataival általános feltűnést keltett. Elöljáróinak bizalma hamarosan Budapestre hozta a Soroksári-Dunaág és a kereskedelmi kikötő kirendeltségéhez, ahol igazán nagy feladatok megoldásán fáradozott. A háború és a kommunizmus sötét ideje alatt, majd az azután következő súlyos megcsonkíttatás és gazdasági válság alatt, amikor mindenki csüggedten várta a megsemmisülést, Sajó Elemér, az б példaadó töretlen bizalmával, hihetetlen munkásságával szervezte és készítette elő a legnagyobb dunai kikötő megalkotását. Mikor a kikötőépítő kormánybiztosságnál a részéie alkalmas országos érdekű munka már megszűnt, a központba osztották be, ahol a külföldi ügyek belső adminisztrációját nagy tapintattal és rendkívül éles meglátással megszervezte, később pedig a magyar tenger, a Balaton ügyeinek lelkes gondozása mellett készült legmagasabb hivatásának betöltésére. Központi beosztásában mindannyiunk öröme és bizalma lelkendezve üdvözölte őt 1930-ban a magyar vízimérnökök legmagasabb polcán, a vízügyi csoportvezetői állásában. Itt alkalma nyílt megmutatni tudásának gazdag bőségét, munkabírásának legyőzhetetlen erejét, mélységes szívjóságának napsugaras derűjét. Mindannyian, akik Vele dolgoztunk, éreztük kisugárzó felsőségét, a legegyszerűbb és legnehezebb feladatok megoldására hivatottságát s amellett határtalan szerénységét és szeretetreméltóságát. Nagy elfoglaltsága mellett széles irodalmi munkásságot fejtett ki, melynek csúcspontja volt a magyar vízügyi programm megalkotása, mely messze jövőre kijelöli azokat az utakat, amelyeken járni, azokat a módszereket, amelyeket használni kell. A Magyar Alföld vízügyi problémái, az öntözés, a szikesek javítása, a DunaTisza-csatorna, a Tisza szabályozása, a Sió és a Kőrösök hajózhatóvá tétele, mind olyan kérdések, amelyek megoldását az Ő nagy egyéniségétől bizalommal lehetett várni. Ment hatalmasan a munka, mindenki legjobb tudását és minden erejét fektette bele az előretörtetésbe s mindannyian láttuk, mint érnek meg a magyar vízügyek kalászai az aratásra. Tapintatos módszere, szívós munkássága, elragadó lelkesedése minden akadályt legyőzött s legmagasabb elöljáróinak bizalmát és méltó elismerését érdemelte ki. S most, mikor ezeknek a nagy kérdéseknek megoldását nyugodtabb mederbe terelte s a megvalósítás egész közelbe jutott, a magyar sors tragikuma ismét beteljesedett : a vezér megtántorodott s mindannyiunkat remegés fogott el, mi lesz, ha Ö elbukik. Aggódva lestük, hogy hatalmas szervezete erőt vesz-e az alattomos kóron s boldogan reménykedtünk, mikor rövid időre úrrá lett betegsége felett. Reményünk, sajnos, csalóka volt, mert a túlfokozott munka rövid idő alatt szétrobbantotta a finoman cizellált agyszerkezetet, amely olyan tökéletes és oly mérhetetlen sok munkát végzett. A véges anyag összetört a végtelen szellem ereje alatt s most itt állunk és szívünk mélyéig megdöbbenve rebegjük : lehullott a mi fejünk koronája. 35*