Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

4. szám - I. Búcsúztatók Sajó Elemér temetésén

548 Igazi mérnök, magasan repülő alkotó szellemmel, jó magyar, hazája boldogulásáért rajongó munkakedvvel és alkotó készséggel, jó ember, mindenkinek jótakaró és jóttevő meleg szívvel, családját, barátait igazán szerető, tetőtől talpig becsületes, egész ember hagyott el bennünket. Alkotó erejének teljében akkor ment el tőlünk, amikor azt hittük — és ő maga is azt hitte — hogy a mindennapi gondoktól megszabadulva, szárnyaló lélekkel fogja megoldani kedvenc terveit, a magyar föld művelésének, a magyar vizek hasznosításának megálmodott feladatait. Nyugalomba ment, de a nyugalom nála csak külső máz volt, mert ameddig lélekzett, utolsó leheletéig dolgozott és alkotott. Sajó Elemér ! Most megpihent alkotó kezed, a megpattant agy és a sohasem kímélt szervezet eljött az őrszentmiklósi ákácos temetőbe, ahol a nagy mesterrel közösen fogod álmodni magasztos álmaidat a magyar vizek és a sok vérrel megöntözött magyar rónák szebb jövőjéről. Csak porhüvelyed hagy itt bennünket, szellemed és alkotásaid örökké fognak élni, amíg magyar vízimérnök lesz, amíg a magyar folyók magyar haj ókat ringatnak hullámaikon s amíg a magyar földet munkás magyar kezek művelik. Legyen áldott emléked ! Isten Veled !