Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - VIII. Szakirodalom

534 Soldan elgondolása szerint, ha képleteinkben a meder minden tulajdonságát és rendellenességét kifejezésre akarnók juttatni, a problémának ilymódon való kezelése abszurdumra vezetne. Ugyanis tömérdek formulát kapnánk, melyeknek mindegyike a folyónak csak kis szakaszára és egymástól nem nagyon eltérő vízállásra érvényes. Akkor is csak addig, míg a meder pl. árvíz után, meg nem változik. Bár az egyes folyókra vagy folyószakaszokra érvényes képletek szerkesztése ellen elvi kifogás nem is emelhető, Matakiewicz szerint gyakorlatilag még sincs sok értelme annak, hogy rövid, rendetlen mederszakaszokra, — mint például a sziklás fenék örvényekkel és bukókkal, — külön sebességi képleteket állítsunk fel. Hiszen a képletek szerkesztésének éppen az a célja, hogy velük az általános esetet tudjuk megközelíteni és ott használjuk őket, ahol a vízmozgás egyenletes, szabályos. A Weserre vonatkozó, egymástól eltérő Soldan-féle képletekkel számított sebességek középértékei különben a szerző képletével kiszámított sebességekkel jól egyeznek. Az eltérések a vízszínesés nem eléggé pontos megállapításával magyarázhatók. П. Strickler a változó érdességi tényezővel való számítás híve és általános érvényű formulát javasol, mely háromtagú alakjában az örvénylő mozgás minden esetére érvényes. Ha a sebesség a Reynolds-szerinti kritikus sebességnél nagyobb, a képlet első tagja elhagyható. Nem túl kicsi érdesség esetén a viszkosítást kifejező második tag is törölhető. így végül a már 1867-ben Gauckler által felállított v=kR'

uf formulára jutunk, amelyet Strickler a gyakorlati életben előforduló érdességi esetek, méretek és sebességek eseteiben folyókra, csatornákra és zárt vezetékekre általános érvényűnek tart. Strickler véleménye szerint azok a képletek, amelyekben а к tényező állandó, mint pl. Matakiewicz formulájában is, már szerkezetüknél fogva sem alkalmasak arra, hogy a meder minden tulajdonságát kifejezésre juttassák. Ezt csak az érdességi tényező megfelelő változtatásával lehet elérni. Szükség van a változó érdességi tényezőre azért is, mert gyakran észlelt eset, hogy két különböző keresztszelvényben, melyekben a mélység és esési viszonyok egyenlők, vagy közel egyenlők, mégis különböző vízsebességek állanak elő, ami a két keresztszelvény eltérő érdességével magyarázható. Ezekből kifolyólag Strickler azt ajánlja, hogy a gyakorlatban Matakiewicz formuláját csak ott használjuk, ahol a meder érdessége ismeretlen. Általában megfelelőbbnek tartja Gauckler formuláját, melyben az érdességi coefficiens mérésék és kísérletek útján határozandó meg. A Strickler-féle ellenvetésekre Matakiewicz azt mondja, hogy a változó érdességi tényező használata esetén tág tér nyílik hibák elkövetésére. Helyesebb tehát a legkülönbözőbb esetekre vonatkozó mérési eredmények kiegyenlítésével olyan képletet szerkeszteni, amelyben a mederérdességi tényezőt nem változtatjuk, hiszen a meder minden jellemzője (érdesség, hordalék, stb.) az esésben amúgy is kifejezésre jut. De persze a képlet szerkesztésénél csak teljesen megbízható és rendkívüli körülmények befolyásától (két parton erősen eltérő esés stb.) független adatokkal szabad dolgozni. A Gauckler-féle képlet önmagában nem sokat ér és tulajdonképen csak akkor lesz belőle képlet, ha az érdességi tényezőt mérések és kísérletek alapján meghatároztuk. A sebességi képletek terén haladás csak úgy érhető el, hogy ha megfelelő értékű eredmények gyűjtéséről gondoskodunk. Előbb a legegyszerűbb, szabályos folyószakaszok természetes viszonyait kell vizsgálat tárgyává tenni, ahol a szelvény területe nem nagyon változik, az esés egyenletes stb. így lehetséges lesz a v, T és J közti összefüggést pontosan meghatározni és csak ha ez megtörtént, gondolhatunk a különleges esetek megoldására. Puskás Rezső.