Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - VI. Sikó Attila: Különbző alakú nyílásokon szabadon átbukó vízmennyiség meghatározása számítással és szerkesztéssel, különös tekintettel a vízmosáskötő gátakra

52ti Most már összehasonlítva a körívre szerkesztéssel és a parabolaívre szerkesztéssel és számítással kapott eredményeket, igen értékes következtetéseket vonhatunk le. Mindenekelőtt kitűnik, hogy az adott — a gyakorlati alkalmazások szempontjából felső határnak tekinthető — esetben és a célszerűen felvett és elég sűrű osztásközökkel a parabolánál a szerkesztés kereken 0-66%-kal (pontosan 0-658%-kal) ad kisebb értéket, mint a számítás. A teljesen egyöntetű eljárás, ugyanolyan osztásközök alkalmazása, az integrálandó görbék csaknem kongruens volta, azaz a számítás szolgáltatná eredmények közt levő előre tudott igen kis különbség következtében joggal állíthatjuk, hogy a szerkesztés és a számítás eredményei közt úgyszólván teljes pontossággal kereken 0-66% lesz a különbség az egyenlő területű és mélységű köríves szelvénynél is. Ilyenformán az összehasonlítás révén egyszerűen megkaphatjuk és pedig a gyakorlati szükséget messze felülmúló pontossággal a 2. alatt felírt elliptikus integrál — mondhatni — határértékét: 17-183 (1 + 0-00658) =17-296 m

3/sec. Ezt a módszert tehát grafikus limesképzésnek (sorbafejtésnek) nevezhetnők s nagy előnye, hogy vele aránylag kevés fáradsággal igen pontos eredményekhez juthatunk. A legnevezetesebb és gyakorlatilag a legnagyobb fontosságú megállapítást azonban akkor tehetjük meg, ha — elfogadva a már említett integrál számítási értékéül a 17-296-ot, szembeállítjuk a parabolára és a köríves szelvényre számítás, illetve következtetés útján nyert (hibátlannak tekinthető) értékeket. Ekkor ugyanis azt látjuk, hogy példánkban, mint szélsőnek mondható esetben, az előbbi csak körülbelül 0-35%-kal ad kisebb eredményt : 17-23-at, 17-29 helyett. Az eltérés tehát gyakorlatilag semmi. Ezzel igen egyszerű módon, egyszerű képlet szerint való számítással kaphatjuk meg köríves szelvény esetében is az összefüggést az átbukó vízmennyiség és a mélység között. Nem kell ugyanis egyebet tennünk, mint a körívszelvénnyel egyenlő területű és mélységű parabolára alkalmazni a már ismeretes (3., illetve a 3a.) képleteket. Megjegyzem, hogy szándékosan vettem fel a nagyterületű szelvényeket. A gyakorlatban előfordulók ennél úgyszólván kivétel nélkül kisebbek. Ez annyit jelent , hogy a pontos számítás adná eredménynél a fenti eljárással — bár rendkívül kis értékkel — valamivel nagyobb eredményt (nagyobb mélységet, m-et) kapunk. Ez azonban éppen kedvező, mert követi azt az általános gyakorlati elvet, amely mindig biztonságra törekszik. Végeredményben tehát odajutottunk, hogy a vízmosásmegkötő gátaknál sűrűn alkalmazott köríves szelvény esetében sem kényszerülünk a körülményesebb és a tervezéskor mindig próbálgatással járó szerkesztési eljárásra, hogy adott Q vízmennyiséghez a megfelelő mélységű szelvényt megtaláljuk, hanem erre a célra rendkívül egyszerű képlet áll rendelkezésünkre, amely közvetlenül s amellett a szerkesztési eljáráshoz képest még pontosabban is adja meg az összefüggést a Q és az m között. Az eddigiekben feltételeztem, hogy а ц állandó és egyenlő 0-63-mal. Nyilvánvaló azonban, hogy а ц értéke szelvényalakok (trapéz, körív), továbbá azok mélysége (nedvesített kerülete) szerint bizonyos határok között változik. Mindössze csak annyit mondhatunk minden további nélkül, hogy az előzőkben tárgyalt s a gyakorlati alkalmazásokat illetőleg szélső határnak állított esetig a u értéke az egyenlő területű és mélységű körre és parabolaívre úgyszólván elhanyagolás nélkül egyenlőnek vehető. Tekintve, hogy nálunk, de a külföldön is, vízmosásmegkötő gátaknál mind