Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - VI. Sikó Attila: Különbző alakú nyílásokon szabadon átbukó vízmennyiség meghatározása számítással és szerkesztéssel, különös tekintettel a vízmosáskötő gátakra

527 a trapéz, mind a köríves szelvényt sűrűn alkalmazzák — csupán hidraulikai szempontból is — szükséges és fontos volna modellkísérletekkel megállapítani, hogy miként változik az átbukási együttható értéke eme két szelvény alakja és mélysége szerint, annál is inkább, mert a szükséges kísérletek közepes felszerelésű laboratóriumban is egyszerűen és rövid idő alatt végrehajthatók volnának. Célszerű volna a kísérleteket oly módon végezni, illetve az eredményeket akkép csoportosítani és feldolgozni, hogy az átbukási tényezőt, |u-t, mint a Q függvényét kapjuk meg. Megmaradva a trapéz- és a köríves szelvény vizsgálatánál, lehetséges, sőt valószínű, hogy ebben az esetben külön görbét kellene meghatározni a két különböző szelvényalak szerint. Ez azonban megérné a fáradságot, mert egyrészt a méretezés a közölt képletek szerint így minden próbálgatás nélkül volna elvégezhető, másrészt az ilykép kiadódó eredmény megbízhatóbb is lenne, mint az, amelyet úgy kapnánk, hogy a ц-t, mint a hidraulikus sugár függvényét fejeznénk ki, mert kétségtelen, hogy a különböző szelvényfajtáknál (de még egy ugyanazon szelvényfajtánál is) az átbukási tényező nem egyértékű függvénye a hidraulikus sugárnak. Viszont további előny származhatik abból, ha a x-t, mint / (Q)-1 határozzuk meg. Csak kevés munka szükséges még ahhoz, hogy két-két görbét határozva meg, mind a trapéz (az oldalak hajlását állandónak véve), mind a köríves szelvényre oly görbéket kapjunk, amelyek alapján mindjárt magát a méretezést is el lehet végezni, vagyis amelyekből adott Q és például adott középponti szögű körív vagy adott mélységű trapéz esetében rögtön le is olvashatjuk а д görbén az ismeretlen mélységet, illetve szélességet. Ezzel voltaképen rövid összefoglalásban előadtam azt, amit célomul kitűztem. Mindaz azonban, amit eddig elmondtam, nem volna teljes, ha ki nem egészíteném azt amaz értékes és önálló búvárkodás egynémely eredményével, amelyet Kenessey Béla ny. min. tanácsos még 1895-ben végzett s a Magy. Mérnök- és Építész Egylet XXIX. kötetének 5. füzetében adott közre Ferde átbukások címen. Cikkében valamely gátnyíláson való vízátbukás két általános esetére vezetett le képleteket és pedig 1-ször arra az esetre, midőn a gátkorona ferde s a vízszínek — mind a felső, mind az alsó — vízszintesek ; 2-szor arra az esetre, mikor a felső (duzzasztott) vízszín a ferde, a gátkorona és az alsó vízszín pedig vízszintesek. A tanulmány kiterjeszkedik mind a teljes, mind a részleges átbukás esetére, s ezenkívül a képletek is kétféle alakban vannak felírva a szerint, hogy figyelembe vesszük-e az érkező víz sebességét, vagy nem. A számos értékes képlet közül, amely ebben a — mondhatni úttörő — tanulmányban össze van állítva, csak egyet közlök itt, mint olyant, amely a vizsgálataimat kiegészíti, teljessé teszi. Ez megtartva az eredeti jelöléseket a 7. ábrabeli szelvényre (a fél területre) van felírva. a b с b ; h 7. ábra.