Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - V. Trummer Árpád: A folyók szakaszjellege és az alföldi öntözések

505 munkafölösleget s ez utóbbi a hordalék továbbszállítását, esetleg a mederfenék és a partok elmosását végezi. Ha esetleg be is áll az a helyzet, hogy a //>//' + H", az csak átmeneti, mert ekkor a folyó maga csökkenti esését annyira, hogy a 8. alatt jelzett egyensúlyi állapot álljon elő, ami sellők, katarakták és vízesések keletkezésével jár. Ez az E munkafölösleg azonban nemcsak a folyó felső szakaszán van meg, hanem a középszakasz jellegű részén is. Középszakasz azonban csak ott keletkezhetik, ahol a völgy anyaga már könnyebben megbontható. Szilárd, ellenálló anyagban a középszakaszjelleg nem alakulhat ki, ahol ilyen van, ott a munkafelesleg a völgy lassú mélyítésére használódik fel. Ez magyarázza meg az egyes szakaszjellegek eltérő voltát is. A Cholnoky által említett és a középszakasz jellegű vízfolyásokra jellemzőnek mondott egyensúlyi állapot is csak a munkafölösleg kiegyenlítődése révén áll elő, amit éppen a folyó középszakasz jellegű részének geológiai szerkezete és egyéb körülmények okoznak s egyúttal ezek adják az ilyen jellegű folyók kanyargós voltának magyarázatát is, amire a későbbiekben még vissza fogok térni. Az alsószakasz-jellegű vízfolyásoknál a H <H' H" -nél, ami azt jelenti, hogy a víznek és a középszakaszról szállított hordaléknak együttes továbbmozgatására nincs elég esés. A víz folyási sebessége egyre kisebb lesz és a súlyosabb hordalék leülepedik, majd fokozatosan sor kerül a finomabb hordalékszemecskék leejtésére is. A folyó a medrét, — árvíznél az árterületét — fokozatosan feliszapolja és a laza anyagban a folyó árvízi munkaképessége minden irányban könnyen talál utat új medrek kialakítására. Ez áll ott is elő, ahol a víz útját valamilyen akadály zárja el. Ekkor a víz addig duzzad (a H növekszik), míg munkaképessége megnő és elegendő lesz az akadály eltávolítására. Természetes, hogy ezek az állapotok az egyes folyószakaszokra nézve csak általánosságban jellemzők. Időszakonkint mindegyiknél bekövetkezik a jellemző egyensúlyi állapot megváltozása. Nagyesésű szakaszon is beáll az az eset, hogy a folyó a hordalékát leejti, viszont kisesésű alsó szakaszon is vannak olyan árvizek, amelyek a hordalékot továbbragadják. Utóbbi lehetőleg abból a feltételből következik, hogy a nagyobb vízmennyiség szállításához aránylag kisebb H' esés szükséges, mert ilyenkor az 5. egyenlet nevezőjében а с és az R értékek növekednek, míg a csökkenő vízmennyiség útjában a folyás akadályai aránylag nagyobbak és a H' értéke is nagyobb lesz. Azonkívül azt sem szabad elfeledni, hogy a legtöbb folyónál az árvíznél a H abszolút esés is megnövekedik, tehát az eróziót előidéző H—

H' két oldaról is nagyobbodik. A középszakasz-jellegű folyók eléggé egységes mederben és erős kanyarulatokban haladnak. Erre nézve Cholnoky a mellékerők hatásaiban keres és a rezgőmozgásban ad nagyon szellemes magyarázatot. Szerény nézetem szerint azonban nem ez a főok. A dombvidékről a síkságra érő vízfolyások kanyargásának jelenségeit mérnöki működésem során közelebbről a Hernád és a Sajó folyókon volt alkalmam megfigyelni. A dombvidékről mindkét folyó aránylag hirtelen kerül a Nagy Magyar Alföld peremét alkotó síkság feltöltött talajára s ott erős kanyarulatokban siet torkolata felé. A magam részéről ezt a jelenséget elsősori an a folyó munkafölöslegével igyekeztem magyarázni. A középszakasz völgyesése, ha a folyó a völgyében egyenesen