Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - IV. Trummer Árpád: Vízmosáskötő rőzseművek

493 Az alsó gát koronáját a következő felső gát lábával összekötő egyenes jelzi a feliszapolt fenekének vonalát. Ezt rendszerint 0—10°/

0„ között változó esésben tervezzük. Az esés annál nagyobb, minél ellenállóbb a vízmosás talaja. 9. ábra. Rőzsegátak elrendezése a vízmosás fenéklejtőjén. A fenékgátak közein csemetéket ültetünk vagy fűzvesszőt dugványozunk. Ha azok kihajtanak, gyökereikkel nemcsak a vízmosás talaját kötik meg, hanem a talajfeletti részeikkel az iszapolást is meggyorsítják (3. kép). b) Kettős rőzsegátak. Ha a gát magasabb 0-50 m-nél, akkor az egyszerű fonások már nem adnak elegendő biztonságot. Ilyenkor kettős rőzsegátakat építünk. Ezeknél egymástól 50—80 cm távolságnyira két karózott rőzsefonás készül. A karók átmérője 8—10, egymástól való távolságuk 50—60 cm. A két fonás közül a felső fonás adja a tervezett magasságot, az alsóbb pedig 10—15 cm-rel alacsonyabbra készül. A két fonás közötti teret döngölt földdel töltik ki. Néha a két fonás között rőzsekolbászt helyeznek el (10. ábra), vagy a két fonást helyenkint