Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - IV. Trummer Árpád: Vízmosáskötő rőzseművek

492 A kötöttebb talajban elegendő, ha a karót a földbe 20—30 cm-nyire verjük le, míg lazább talajban 50—60 cm szükséges. A karókat úgy verik le, hogy tetejük felfelé hosszú ívben legyen (7. ábra). Az így levert karókat fűz, esetleg égerrőzsével fonjuk át. Hosszfonásnál nem olyan lényeges, mint a fenékgátaknál, hogy a fonás anyaga tömör legyen és az egyes vesszők között ne maradjanak hézagok. Ezért a fonást készítés közben többízben is igyekszünk tömöríteni. Legegyszerűbben a munkás a fonásra áll és testsúlyával igyekszik azt tömöríteni. Igen jó, ha a fonást a karóverésnél használt könnyű bunkós kalapáccsal verik le. Célszerű a fűzfából készült gúzskötés, vagy a vassodronnyal való összekötés is. A gondosan készített és jól tömörített fonás sokkal ellenállóbb, mintha azt lazán hagynók. A laza fonás 8. ábra. Egyszerű rőzsegát felülnézete, hossz- és keresztmetszete. hézagain a víz könnyen talál utat, elmossa a gát mögött levő földfeltöltést, ami a gát elpusztulására vezethet. A gát két végét a vízmosás oldalába kell bekötni. Célszerű a keresztgát alá rőzseterítést adni. Ez a gát alatt 60—80 cm-nyire nyúlik előre és az átbukó víz kimosásai ellen ad védelmet. Előfordul, hogy a gátfonat mellett az alsó oldalon egy 10—15 cm átmérőjű rőzsekolbászt helyezünk el, amit karózással erősítenek a földbe (8. ábra). A gát elkészülte után a két oldalon levő bekötésnél ásott üreget gondosan betömjük, a felszínét döngöljük és beültetjük. A fonás mögött földfeltöltést létesítenek. Ez egyrészt a feliszapolódást segíti elő. másrészt a rőzseanyag gyors kiszáradását hátráltatja. A vízmosás hosszirányában a keresztgátak oly sűrűn épülnek, hogy a gát koronájáig érő feliszapolódás határa a következő felső gát aljáig terjedjen (9. ábra). Ilymódon az alsóbb gát mindig a felsőbbet védi a kimosás ellenében.