Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - IV. Trummer Árpád: Vízmosáskötő rőzseművek

487 vén, a vízmosás hordalékát szaporítja. A legegyszerűbb védekezés ez ellen az, ha a talaj felszínét ellenállóbbá tesszük. Ezt kiegészítheti a víz sebességének megtörése is, ami a talaj védelmét nagymértékben fokozza. A talaj felszínét gyepesítéssel vagy fásítással köthetjük meg. A gyepesítés, ha a lejtőn rövidesen sűrű, zárt gyepet tudunk előállítani, jó biztosítási mód, mert a sűrű gyepszövet gyökérzetével átszőtt felső talajréteg még a nagyobb sebességű vizek rombolása ellen is megfelelő védelmet ad. Ezt azonban legtöbbször csak gyeptéglák elhelyezésével érhetjük el, amit azonban nagy területeken bajosan tudunk végrehajtani. Kezdődő vízmosásoknál a kisebb területen elhordott felsőtalajnak gyeptéglákkal való visszaállítása sikerrel jár, különösen ha a víz sebességét is csökkentjük néhány keresztfonással. Nagyobb vízmosásokban az oldallejtőket rendszerint fásítással biztosítjuk, mert a gyepesítés fűmagvetéssel nem igen jár sikerrel, míg a gyeptéglázás a meg1. ábra. Hosszfonások elrendezése. felelő gyepkockák beszerzésének nehézsége miatt a legtöbbször kivihetetlen. Oly esetben azonban, amikor a gyeptéglák kitermelésére a közelben jó legelőterület van, az ilymódon való gyepesítés is lehetséges, de ez az adottság a legtöbbször kopár vízmosásokban nincs meg, vagy pedig a lejtős terület gyepszövetének eltávolítása lenne okszerűtlen, mert újabb vízmosások keletkezésére adna módot. Ezért legtöbbször a fásításhoz fordulunk. A lejtőbe ültetett facsemeték gyökérzete a talajt átszövi és a víz rombolásával szemben ellenállóbbá teszi. Sokszor azonban a lejtő annyira meredek, hogy az esővíz az elültetett csemetéket kimossa. Ilyenkor az ültetés védelméről kell gondoskodni, ami csaknem kizárólagosan rőzséből készült hosszfonással történik. Ezek a lejtőn egymástól 2—2-50 méter távolságban vannak és a rétegvonalak irányát követik (1. kép). Az egyszerű hosszfonásnál (1. ábra) egymástól 30—50 cm-nyire 5—6 cm átmérőjű karókat vernek a lejtőbe. A karók hossza 50—60 cm. A bevert karó iránya felezi a lejtőre emelt merőleges és függőleges irányok által bezárt szöget, teteje a talajból 10—20 cm-rel áll ki. Az ennél magasabb fonások nem célszerűek,