Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - IV. Trummer Árpád: Vízmosáskötő rőzseművek

488 mert az átbukó víz a lejtőt könnyen megrongálhatja. A levert karósort a 2. ábrán látható módon vékony fűzvesszőkkel fonják át s az elkészült fonás mögött a lejtőt enyhén feltöltik. Az így készült fonások fűzhajtásai megerednek, a lejtőt megkötik s azonkívül a közöttük elültetett csemetéknek is védelmet adnak (2. kép). Meredek lejtőben vagy nagyon laza talajban az átbukó esővíz még így is rongálásokat okozhat. Ezeket volna hivatva megakadályozni a lépcsőzetes lejtő2. ábra. Hosszfonás alaprajza, nézete és metszete. ben készített hosszfonások rendszere (3. ábra). Ennél a lejtőn 60—80 cm-es lépcsőket készítenek és a fonásokat az előzőkben ismertetett módon készítik el, de arra ügyelve, hogy a karók teteje csak a lejtősíkjáig érjen. Ezután az eltávolított földet ismét visszahelyezik. Ezt, az előbbinél jóval költségesebb rendszert üdránszky József ismerteti külföldi tanulmányútjáról szóló jelentésében.

1 Tudomásunk szerint hazánkban nem terjedt el. Bizonyára azért, mert nem jelent annyi előnyt, mint amennyi többköltséget okoz. A hosszfonások alkalmazása helyett sokszor elegendő a lejtő lábának alámosás ellen történő védelme, ami egyszerű vagy kettős rőzsefonásból készülhet. Legegyszerűbb esetben egymástól 60—80 cm-nyire 1-20—1-50 m hosszú, 1 üdránszky József kir. főmérnök Jelentése külföldi tanulmányútjáról. Vízügyi Közlemények XV. kötet 106. lap.