Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
3. szám - III. Szilágyi Gyula: Szennyvízkezelés befogadó vízfolyás mentén
483 folytán a bemerült részen az iszap a dob felületére tapad, majd a körülforgás alatt az iszapból kiemelkedő részen a víz az iszapból kiszívódik és az újra bemerülés előtt az iszapot egy kés lenyesi a dob felületéről. A víztelenített friss iszapot elássák, vagy tengerparti városokban a tengerbe dobják. (Nálunk nem jöhet szóba.) Legújabban abban az irányban kísérleteznek, hogy a friss iszapot víztelenítik és elégetik. Ezzel az egész iszapkérdés el van intézve és csak a szenny lé kezelése és elhelyezése marad hátra. Szennyiszap elhelyezése. A rothasztott iszapot nedvesen vagy szárítva elhelyezhetjük mélyebb területek feltöltésére (iszaptavak), vagy pedig felhasználhatjuk trágyának, amikor előzőleg szárítani kell. A szagtalan, száraz iszap a komposztált istállótrágyával csaknem egyenértékű (valamivel kevesebb benne a nitrogén). A 10. számú kép Cleveland (Ohio) város szennyvíztelepén készült, ahol a szárított iszap szállításához rakodóhelyet építettek, ahová azt csillékkel szállítják. A képen éppen az iszapot vásárló farmer teherautójába öntik az iszapot billenő kocsiból. A háttérben a nagyterületű csepegtető szűrő oldalfalai látszanak. Összefoglalás. Ez a cikk rövidre fogva a szennyvízkezelésnek azt a legegyszerűbb esetét tárgyalja, amikor a község közelében olyan vízfolyás van, amely a derített szennyvizet befogadni és káros körülmények előidézése nélkül feldolgozni képes. Célja arra rámutatni, hogy az említett kedvező helyzetben hogyan lehet a szennyvíz kérdését a tudomány mai álláspontja szerint higiénikusán, szagmentesen, egyszerűen és olcsón megoldani. Szól tehát a derített szennyvíz természetes higításos kezeléséről, vagyis az élővizek öntisztulásáról és a vízfolyások terhelhetőségéről, továbbá a szennyvíz derítéséről, az iszap rothasztásáról, szárításáról és elhelyezéséről. Az egyes fejezetek tárgyalásánál egész röviden érintve vannak azok az alapvető biológiai és kémiai fogalmak is, amelyek a folyamatok megértéséhez okvetlenül szükségesek. Igyekeztem több biológiát és kevesebb kémiát felhasználni, mert a szennyvíz szerves anyagainak ásványosodása elsősorban biológiai folyamat. Nem egyszer talán közismert törvényeket és tényeket írok le, azonban ennek indokolásaképen hangsúlyozni kívánom, hogy egyszerű tanulmányomat mérnöktársaim részére szántam, akik előtt a szennyvízkezelés műveinek szerkezete többékevésbbé ismeretes ugyan, de ezen az úton is fel szándékozom hívni figyelmüket a szennyvízben végbemenő folyamatok lényegére és azok ismeretének a fontosságára, mert csak ennek a birtokában vagyunk képesek a célnak leginkább megfelelő gazdaságos műveket tervezni. Félreértés elkerülése céljából megjegyzem, hogy szennyvíznek vízfolyásba bevezetésénél nem vetem el a higítás mértékének alapján történő elbírálást, hiszen engedélyező hatóságaink is ma még ezen az alapon bírálják el ezt a kérdést, de rá kívántam mutatni arra, hogy az utóbbi évek fejlődése más irányt is mutat és adott esetben ezt a fontos kérdést az oxigénegyensúly számításával is meg lehet világítani. Különösen jelentőségteljes ez olyan községek és városok számára, amelyek közelében csak kisebb vízfolyás folyik. Az oxigénegyensúly alapján a szennyvíz 31*
