Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - III. Szilágyi Gyula: Szennyvízkezelés befogadó vízfolyás mentén

484 elhelyezésének kedvezőbb megoldása látszik lehetségesnek, amit állandó vizű patak, belvíz és öntözőcsatorna esetében esetleg érdemes kihasználni és ezzel a szennyvízkezelés elterjedését és községeink higiénikus kultúráját előmozdíthatjuk. A szennyvíz derítésénél és az iszap kezelésénél határozottan az Imlioffmedence, és pedig a régi Emscher-féle kúttípussal szemben annak legújabb, hosszúkás négyszögalakú medenceformája mellett foglalok állást, mert ennek egyszerűségét és előnyeit sok helyen volt alkalmam látni és még többször olvasni. Ezzel kapcsolatosan rá kell mutatnom arra, hogy olyan ülepítő-medencét, amelyben a rothadás is végbemegy, vagy ennek egyik módosított alakját, az oldó-medencét egész községek nagytömegű szennyvizét feldolgozó telepen ma már nem alkalmazzák, mert a szennyvízkezelésről kialakult újabb szemlélettel nem egyeztethető össze. Az oldómedencében a szennyvíz 1—3 napig stagnál, tehát nagyméretű medence építése szükséges, de másfelől a medence fenekére ülepedett iszap rothadásban van és innen a felette levő szennylébe a felszálló gázok folytán iszapfoszlányok és anaerobikus mikroorganizmus kerülnek. Ez aztán a szennylé további kezelésére, vagy elhelyezésére káros hatással van, mert a további folyamatnak oxidáció útján kell végbemennie, akár csepegtető szűrőn történő tisztítás következik, akár közvetlenül élő vízfolyásba vezetjük be az ülepített szennyvizet. Ez a kétféle folyamat egymással teljesen ellentétes s a közreműködő organizmusok : a rothadásnál a levegőt nem igénylő anaerobikus, az oxidációnál a levegőt igénylő aerobikus baktériumok antagonizmusban vannak. Az oldómedencéből tovább folyó szennyvíz bűzös, mert a benne levő szerves anyagok rendszerint a savas rothadás kezdetleges stádiumában vannak és ez az állapot a további oxidációs folyamatot hátráltatja. Mindenkor szem előtt tartandó elv az, hogy a szennyvíz a csatornarendszerből a tisztítótelepre, az ülepítő-medencéből az oxidációs biológiai tisztításhoz, vagy a végleges elhelyezésre szolgáló vízfolyásba a lehető legfrissebb állapotban kerüljön, mert ekkor az egész szennyvízkezelés szag, legyek és egyéb kellemetlenségek nélkül, higiénikusán történik. Az oldómedencének megvan a maga alkalmazási tere egyes épületek, vagy kisebb lakótelepek szennyvizének kezelésénél, ahol sokféle hátrányával szemben előnye, hogy egyszerűen és olcsón építhető és üzeme felügyeletet nem kíván. Általában városok és községek nagytömegű szennyvizének kezelését másképen kell elbírálnunk, mint egyes lakóházak, intézetek és kis telepek szennyvizének kérdését. Azt hiszem, a szennyvízkezelésnek a közérdek szempontjából is helyes propagandát akkor csinálunk, ha adott esetben nem a legtökéletesebb és egyúttal legdrágább kezelési módokat ajánljuk községeinknek, amilyen megoldásokat kényesebb higiénikus igényű országokban láthatunk és követendő példa gyanánt magunk elé állítunk, hanem szerényebb higiénikus igényekkel számolva, egyszerűbb és olcsóbb megoldásra törekszünk, amellyel azonban még kielégítő állapotokat teremtünk. Az ilyen megoldást aztán tökéletesen és maradék nélkül kell keresztül vinnünk. Amellett a javasolt tisztítási módnak olyannak is kell lennie, hogy magasabb fokú tisztítóberendezés az előbbinek bármilyen átalakítása nélkül utólag melléépíthető legyen. Ebből a szempontból tekintve, ha befogadó vízfolyás adva van, egyszerű és olcsó berendezés az, hogy az iszapot Imhoff-medencében ülepítjük és rothasztjuk, a rothasztott iszapot levegőn szárítjuk, majd trágyaként értékesítjük, a friss álla-