Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - III. Szilágyi Gyula: Szennyvízkezelés befogadó vízfolyás mentén

482 kitéve, víztartalma mintegy 55%-ra csökkenik, térfogata pedig laza állapotban körülbelül kétharmada a folyékony rothasztott iszapénak. Ha az iszapot a szennyvíztisztító telepről el kell szállítani, víztelenítése jövedelmező. Az iszap víztelenítése szárító helyen, vagy szikkasztó tóban történhetik. Iszapszárítóhely (13. számú ábra) úgy készül, hogy 25 cm vastagságban zúzott követ vagy salakot helyeznek el felfelé kisebbedő szemnagyságú, három rétegben és efölé 5 cm vastag homokréteget terítenek. Az így elkészített teret 30 cm-re kiemelkedő betonpadlókkal tetszőleges hosszú, 4 m széles táblákra osztják, a táblák közepén csillék számára esetleg sínpárt helyeznek el. Minden tábla középvonalában a szűrőrétegek alá alagcsővonalat tesznek. A szárítóhelyen az iszapot 20 cm vastag rétegben terítik el és ilyen módon a száradás a mi éghajlatunk alatt 2—4 hétig tart. A levegőn szárított iszap, mint a szikkadt morzsalékos föld, lapátolható. A szárítóhely számára szükséges terület nagysága attól függ, hogy mennyi ideig tart a száradás, tehát évenként hányszor tölthetjük meg és üríthetjük ki azt. A mi viszonyaink között évenként legalább 9 töltést tételezhetünk fel és ekkor így számíthatunk : Az elhelyezendő összes iszap magassága évenként 9.0-2= 1-8 m. A rothasztott iszap mennyisége 0-2 l/fej/nap lévén, a szükséges szárítóterület 0-2 . 365 ... .... ™ = °'

04 m/f

eh 1-8.1000 vagyis 25 lakosra esik 1 m

2 terület. A 7. számú kép az északamerikai Framingham (Mass.) város szennyvíztisztítótelepének iszapszárító helyéről van felvéve, abból az alkalomból, amikor a Massachusetts állambeli cambridgei Harvard-egyetem egészségügyi mérnöki osztályának hallgatói a cikk írójával együtt 1932 május havában a telepet meglátogatták. A képen jól láthatók a táblákat elválasztó betonpallók és a száradt iszap felületének repedései. A szélső tábla egy részéről az iszapot már elhordták. Amint a 8. számú képen (Elyria, Ohio) látható, az Egyesült Államok több városában az iszapszárítóhelyet üvegfallal és tetővel látják el, ami által az iszapszárítást az időjárástól függetlenítik. Ez a virágházhoz hasonló, költséges építkezés a mi viszonyaink között aligha jöhet szóba, de nincs is rá szükség, mert az iszapszárítást nyílt helyen is kielégítő módon meg lehet oldani, különösen akkor, ha a téli időszakra szikkasztó tó is rendelkezésre áll. A 9. számú kép ugyanannak az üvegtetővel fedett szárító helynek a belsejét mutatja. Iszapszikkasztó-tó részére bármilyen értéktelen mélyedéses terület használható, ahová a rothasztott iszapot kiszivattyúzzák. Ott lassan kiszáradva, a terület feltöltésére szolgál, esetleg később trágyaanyagként elhordható. A szikkasztótó környékén bűz nincs ugyan, de bőségesen van légy. Újabban vannak gépi berendezésekkel működő iszapszárítók, illetőleg iszapszűrők. Ezeknekami viszonyaink között nincs jelentőségük. Rendszerint nem rothasztott, friss iszapnál alkalmazzák. Kétféle elv szerinti berendezés van használatban : 1. Víztelenítés nyomással, amikor az iszapot szövettel borított rézszitalemezek közé vezetik és a vizet nagy nyomással kiszorítják. A kicsorduló szennylét valamilyen oxidációs tisztítással kezelik. 2. Víztelenítés vakuummal, ami abban áll, hogy rézszitából készült dob, külső felületén szövettel burkolva, körülbelül egyharmadrésznyire az iszapba süllyedve forogja dob belsejében vákuumot állítanak elő, aminek