Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - III. Szilágyi Gyula: Szennyvízkezelés befogadó vízfolyás mentén

473 vagyis csak a víztartalom csökkenésével számolva, a rothasztott iszap 3—4-szer kisebb térfogatú volna, mint a friss iszap. A valóságban azonban a rothasztott iszap mintegy 41/,-szer kisebb térfogatú, mert a szerves anyag egy része gáz alakjában eltávozik. 2. A rothasztott iszap (80—85% víztartalma mellett) folyékony, jól szivattyúzható állapotban van, míg a friss iszap nyúlós, nyálkás és eltömődésre hajlamos. 3. A rothasztott iszap könnyen szárad, a friss pedig igen nehezen. 4. A rothasztott iszap morzsalékos, nem bűzös, hanem kátrányszerű, földszagú anyag, a friss iszap nyálkás és bűzös. Ezért a rothasztott iszap jó trágyaanyag, míg a friss iszap ront ja a talaj fizikai állapotát. Ebből a szempontból a rothasztott iszap egyetlen látszólagos hátránya az, hogy a rothasztás alatt az iszap nitrogén tartalmának cca 40%-a veszendőbe megy. Ezzel szemben azonban tény az is, hogy a friss iszap helyesen csak komposztálva használható trágyának s eközben a nitrogén tartalma szintén lényegesen csökkenik. A felsorolt előnyös tulajdonságok miatt a szennyvízkezelésnél mindig arra kell törekednünk, hogy az iszap rothadása lúgos erjedéssel menjen végbe. Minden rothasztó tér, amelybe friss iszapot vezetünk be és azt magára hagyjuk, először savas erjedésbe megy át, ami 15 C°-nál mintegy 5 hónapig tart. Ezt érési időnek nevezzük. Ez a hosszantartó folyamat végül aztán lúgos erjedésbe megy át, ami először a fenéken kezdődik, ahonnan a felszálló gázok lúgos erjedésű iszaprészecskéket emelnek fel magukkal, amik az egész rothasztó teret átjárják, beoltják és lassankint az egész tömeg lúgos erjedésnek indul. Míg a kezdeti savas erjedés az egész iszaptömeget néhány nap alatt áthatja, a lúgos erjedés csak lassan, de feltartóztathatatlanul terjed. A rothasztó tér érési idejét rövidíteni, vagy éppen kiküszöbölni lehet : 1. beoltással, ami abban áll, hogy a rothasztó tér fenekén lúgos erjedésben levő iszapot helyezünk el és ehhez friss iszapot fokozatosan és csak olyan mértékben adagolunk, hogy a lúgos állapot fennmaradjon ; 2. meszezéssel, amikor a friss iszaphoz kis adagokban állandóan annyi oltott meszet adagolunk, hogy a pH érték 7 felett legyen, de 8 fölé már ne emelkedjék, mert a túlzottan lúgos állapot az erjedési folyamatra hátrányos ; 3. fűtéssel, ami az érési időt és az erjedés folyamatát szintén sietteti. A lúgos erjedés jellemző jelenségei : 1. A gázfejlődés a lúgos erjedés előmenetelének és intenzitásának legjobb jellemzője. Emellett fontos szerepe van abban is, hogy a felszálló gázzal együtt felemelkedő iszap az egész tömeg keveredését biztosítja s minthogy a lúgos erjedés a fenéken kezdődik és mindvégig ott a legerőteljesebb, az egész iszaptömeg beoltására vezet. A gázfejlődés elsősorban a hőmérséklettől és a lúgosság fokától függ. A hőmérséklet hatását az 5. sz. ábra mutatja, amely a városi szennyvíz száraz iszapjának 1 kg-nyi szerves anyagából különböző hőmérséklet mellett lúgos erjedés közben 2 hónap alatt fejlődő gáz mennyiségét tünteti fel. Az erjedés és gázfejlődés + 6 C° alatt szünetel, mert a közreműködő baktériumok élettevékenysége ennél az alacsony hőfoknál megszűnik. + 6 C°-tól kezdődően 25 C°-ig a gázfejlődés és ezzel együtt az erjedés intenzitása fokozatosan növekszik, azonfelül ingadozik. 37 C°-on felül 55 C°-ig termofil baktériumok veszik át az erjesztés munkáját, a folyamat gyorsabb, de az így rothasztott iszap kellemetlen szagú marad. A maga-