Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása

Ili levonulása gyorsult volna meg, mert azzal a lefolyási tényező növekedése járt volna együtt. Nyugodtan kiterjeszthetjük tehát az osztrák megállapítást legalábbis a Drávatorokig. Egyetlen jel sem mutat arra, hogy a Duna általános vízjárási képe megváltozott volna és legkevésbbé sem lehetne találni ilyen változást előidéző okot a mai magyar Duna vízgyűjtőterületén. Valamely folyó vízjárása azonban nemcsak a vízgyűjtőterületen vagy a felső folyószakaszon beállott átalakulás következményeképen változhatik meg. Lehetséges az is, hogy valamilyen mederelfajulás vagy szabályozó beavatkozás vált ki — mindenesetre helyileg — gyökeres változást a vízlefolyásban, amely kisebbnagyobb mértékben lejjebb vagy feljebb fekvő folyószakaszokra is kihatással lehet. Éppen ez a körülmény tette szükségessé az 1926. évi drávatoroki árvízzel kapcsolatban a Duna vízjárásának vizsgálatát, mert hiszen a Bizottság alapvető fontosságú feladata a Kárpátmedence vízügyi egységének fenntartása és javítása. A Dunamedence államainak közös érdeke, hogy ne jelentkezzenek olyan mederbeli elfajulások, amelyek tovaharapódzva, érzékeny károkat okoznak egy lejjebb fekvő, idegen állam területén lévő szakaszon és fordítva : ne végezhessen olyan szabályozómunkát valamely érdekelt, melynek feljebb vagy lejjebb káros kihatása lenne. Nem elégedhetünk meg tehát a folyó vízrajzi ismertetéséből levont általános következtetésekkel, hanem meg kell még vizsgálnunk a Középduna medrében (az árvizek medrét is ideértve) végrehajtott munkálatok kihatásait is. II. A KÖZÉP-DUNA SZABÁLYOZÁSI MUNKÁLATAI ÉS AZOKNAK KIHATÁSA A VÍZLEFOLYÁSI VISZONYOKRA. 1. A szabályozás indítóokai és irányelvei. A Duna dévény-vaskapui szakaszán végrehajtott munkálatok indítóokai egyrészt a folytonosan visszatérő árvízveszedelmek, másrészt a hajózási nehézségek voltak. A magyar Felsőduna és a váci fordulótól a Drávatorokig terjedő Dunaszakasz számtalan szigetével és mellékágával tűnt ki, miért is a kellőképen ki nem fejlett mederben téli időben napirenden voltak a veszedelmes áradásokat előidéző jégtorlódások, ősszel pedig a sekély gázlóküszöbökön fennakadtak a hajók. Ezeken a szakaszokon tehát mélyíteni kellett a medret, miért is a szabályozás alapelve : a mellékágak elzárása és a víznek egyetlen mederbe való összpontosítása volt. Kiegészítette ezt a jég megakasztására ugyancsak igen alkalmas éles kanyarulatoknak átvágása, különösen Paks és a Drávatorok között. Természetes, hogy emellett az árvizek elleni védekezés — általában még a mederben végzett munkálatok előtt — a védgátak hosszú láncolatát teremtette meg. A Drávatorok alatt a bővizű mellékfolyók hatásaképen már jól fejlett a meder. Ott inkább csak helyi szabályozó beavatkozásokra volt szükség. További fontos lépése volt a magyar Dunaszabályozásnak a tengerre vezető útat a Vaskapu zuhatagjain keresztül megnyitni. A szabályozások menetére azonban nemcsak a fent ismertetett irányelvek voltak befolyással, hanem — elsősorban — a rendelkezésre álló pénz. A Nyugateurópa védelmében a törökök ellen vívott harcok, majd a függetlenségi mozgalmak késleltették az ország gazdasági fejlődését és így tőkeszegény ország voltunk. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy a Középdunának egységes szabályozása — bár