Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása

Ili az jellemzi, hogy egyáltalában nincsenek helyhez kötve. Felléphetnek a front jelenségek a hegységek lábánál is, amikor a levegőt felemelkedésre kényszerítő kétféle hatóerő összegeződése rendkívül bő csapadékot idéz elő. De lehetséges az is, hogy például az Alpok vízvidékén nagy esőzést okozó vándorló front a Kárpátmedencébe is átjut és nagy esővel öntözi meg az ottani mellékfolyóknak völgyét. Különösen veszedelmes, hosszantartó esőzést okoznak a megállapodó, úgynevezett stacionär frontok. A hegyfalakon felemelkedő és páratartalmának nagy részétől megszabadult légoszlop a gerinc túlsó oldalán lezúdulva sűrűbb rétegekbe ér, erős összenyomódást szenved, minek következtében felmelegszik. Ez az úgynevezett főn-áramlat különösen tavasszal veszedelmes, mert a meleg légáramlással erős hóolvadás jár együtt, aminek hatását csak részben enyhíti a levegő szárazsága és az élénk légmozgás által okozott erős párolgás. A főnhatás eredménye, hogy a felsődunai júniusi esőmaximumot a Dráván és Száván is rendesen áradás követi (lásd 7. ábra). Lehetséges az is, hogy a főnjelenség elmarad — ha tudniillik a hegység túlsó lábánál hideg levegőpárna fekszik, mely mintegy megnöveli a hegység szélességét. Ilyenkor a front átkel a gerincen és mindkét lejtőt megáztatja. A felsorolt meteorológiai lehetőségek teljes mértékben megmagyarázzák egyrészt a legkülönbözőbb időkben keletkező áradásokat, másrészt a különböző konfluensek árhullámainak szeszélyes összetalálkozását, így a Felső- és Középduna egyik legnagyobb árvizét, mely a véletlen játéka folytán 1899 szeptemberében volt, vagy a Középduna alsó részén 1926 júliusában észlelt katasztrofális áradást. 8. Változott-e a magyar Duna általános vízjárása?

1. De éppen ezek a példák bizonyítják legjobban, hogy a rendkívüli árvizek nem a Duna vízjárásának netaláni megváltozásával, hanem rendesen kedvezőtlen időjárási körülményekkel vannak összefüggésben. És ha az osztrák vízügyi szolgálat részletes vizsgálatokkal kimutatta,

1 hogy a legutóbbi 25—30 év során a lefolyási hányados sem a Felsődunán, sem a Dráva felső szakaszán nem mutat valamilyen egyirányú eltolódást (Il résulte donc des recherches, que le régime du Danube autrichien en général n'a pas subi de modifications depuis environ 25 à 30 ans. (p. 10) . . . On doit constater que la rélation entre le volume des précipitations et les débits est restée remarquablement invariable. (p. 11), az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a mai magyar Dunán sem kerül ma több víz lefolyásra, mint régente. Mert a Kárpátmedence bennünket itt érintő részének vizei oly jelentéktelenek a Felsőduna hatalmas tömegéhez képest, hogy a vízjárás egészen a Dráva torokig ez utóbbinak bélyegét viseli magán. Azonkívül nemcsak az átlagos hozama jelentéktelen ezeknek a folyóknak, hanem még áradásaik sem találkoznak kedvezőtlenül össze a Felsődunáéval. Ha pedig mégis feltesszük, hogy valamilyen okból összetalálkoznék egymással a mellékfolyóknak az árvize, ami együttvéve jelentékeny víztömeget jelent, (a Vág maximális árvize ^ 2000 m

3, a Nyitráé ^ 220 m

3, a Garamé ^ 700 m

3, az Ipolyé ^ 350 m

3, a Rábáéi 1000 m

3/sec, akkor is a keletkező árhullám olyan rövid időtartamú, hogy a Drávatorokig még feltétlenül ellapul. Arról sem lehet szó, hogy az árvizek 1 Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Hydrographisches Zentralbureau : Etude sur la stabilité du régime du Danube autrichien et de ses affluents principaux. Wien, 1930.