Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - II. Timkó Imre: A borsodi nyíltártér agrogeológiai viszonyai

440 hatjuk, ki csoportjával az Eger-, Rima-, Ostoros-patak völgyeiben Maklár és Szihalom között 1932. évben, a Kánya-, Hór- és Tardi-patakvölgyekben pedig az 1933. évben mélyesztett le kutató fúrásokat. Mivel pedig ezek az említett fiatal harmadkori képződmények a borsodi nyíltártéren csak a mélyebb altalajban jutnak szerephez, a felületi talajtakaróban pedig csak annyi szerepük van, hogy esetleg a hegységből eredő patakok hordalékában (a borsodi nyilt árterületen) jutnak mint kialakító tényezők jelentősebb szerephez. Ezért azok valami különösebb fontosságot nem jelenthetnek számunkra, legfeljebb csak az ártézi ivóvizek tekintetében. Már a fiatal harmadkori képződmények felett elhelyezkedő pleisztocén lerakódásoknak talaj ismereti szempontból is nagyobb és fontosabb szerepet szánhatunk e területen. Elég, ha csak a nagyobb kiterjedésben fellépő löszt említem, melynek akár annak típusos — akár pedig homokos vagy siltszerű — változataiban a vidék termőtalaja kialakításában nagy része van, nemkülönben a szikesek keletkezésénél való fontos szerepében az óholocénés újabb pleisztocén-képződményeken belül is. Van még egy másik, nem kevésbbé fontos kérdés a pleisztocén-képződmények egy másik tagjával kapcsolatban is. Az 1933. évi agrógeológiai felvételeink alkalmával, főleg a fiatal harmadkori képződmények feküjében, a lösszel együtt sokszor meg anélkül is, előforduló nyirokszerű vörösagyag-képződmények nagyobb és jelentékenyebb elterjedését tapasztaltuk, melyet a Bükkben geológusaink hol nyiroknak, hol meg, különösebben erdélyi analógiák nyomán, a Tisza völgye mentén fellépő úgynevezett harmadik, ktáz városi terrasnak (Cholnoky nyomán) minősítettek. Előfordulását Tiszalúc, a hernád- és sajóvölgyi hátasabb szántók és dűlők területei, Zsolca határának, Emőd községnek dombosabb szőlői és gyümölcsösei, a Csincse- és Kánya-patakok mentén előforduló dombos és hátasabb területeken közvetlenül Mezőkeresztes, Keresztéspüspöki és Mezőkövesd környékének á vasúti vonalhoz csatlakozó részén levő dűlői jelzik. E képződménynek típusosabb előfordulását mutatják Maklár, Tard, Mezőnyarád, Ábrány, Vatta és Emőd községektől északra fekvő dombságot, illetve előhegységet alkotó barna erdei talajtípusok, melyeknek vasas, vörös alsótalaját a népiesen nyiroknak nevezett agyagos földféleségek alkotják. A Bükk-hegységen kívül Tokaj hegyalján és a Mátrában is nyirok néven nevezi a nép az ott előforduló vörösszínű, kötött, plasztikus agyagtalajt. A nyirok egyik jellemző fizikai tulajdonsága, hogy a nedvességet megtartja. Ha kiszáradt, olyan kemény, hogy csak a csákánynak enged, ha pedig túlnedves, akkor ragadóssá válik és nagyon tapad a talajmívelő eszközökhöz. Megmunkálása csak bizonyos fokú nedvesség mellett lehetséges. A vizet nehezen veszi be s alig ereszti magán keresztül. Kiszáradás után kemény görönggyé lesz, melyet külhatás porrá nem változtat át. Mind a Bükkben is, mind Tokajhegyalján ez adja a legjobb borokat, s rajta szép gyümölcsösök is díszlenek. Mint legelterjedtebb talaj, a rhiolit s annak tufájából származik. Plasztikussági száma : 44-5, illetve 21-1 között változik. Mechanikai összetétele a következő : Agyag 0-002 mm átmérőnél kisebb szemcsékkel 40-9% Kőliszt 0-002—0-006 0-006—0-02 Finom homok 0-02 —0-06 JJ ) J }) }} J J 5J 9-7% 16-0% 26-3% 4-8% 2-3% Durva homok 0-06 —0-2 0-2 J > nagyobb