Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára
417 b) A Közép-Dunán, mely Dunaradványtól Ómoldováig 702 km hosszú, három szakaszról beszélhetünk. Az esésviszonyok ezek mindegyikén körül-belül egyformák, de annál nagyobb a különbség mederalakulás, illetőleg vízjárásban. 1. Dunaradványtól Paksig terjed a szabályozások óta teljesen állandósult első rész. Enyhe kanyarulatai a jéglevonulást nem akadályozzák. A középvízi szabályozás a számos kisebb sziget nagyrészét és a kiszélesedő mederrészeket eltüntette, de még ma is van néhány hely, ahol a jég könnyen megáll. Ilyenek elsősorban a még megmaradt szigetek csúcsai, nevezetesen Helemba-sziget Esztergom alatt (1713 km), a Szentendrei-sziget csúcsa Kismarosnál (1692 km) és a Kompkötő-sziget Vác felett (1685 km), melyeknek nagy szerepük volt az 1928/29 évi jeges árvíz pusztításaiban. Könnyen képződik torlasz a Dunaadony feletti elszélesedett mederrészen (1593 km), valamint a Paks feletti kanyarban és szigeteknél. (1549 és 1545 km). 2. Paks és a Drávatorok közt van a Közép-Duna legelfajultabb része. A partok anyaga itt roppant laza, ezért a folyam folyton változtatja medrét és hatalmas kanyarulatokat fejlesztett ki, hogy elragadó ereje és a partok ellenálló képessége között egyensúlyt teremtsen. Az éles kanyarulatokban és a szabályozások során létesített átvágások némelyikének bejáratánál a jég gyakran megáll. Sokszor okozói a jégtorlaszok képződésének a folyton változó gázlók is. [29], [35], [37], [37/a] Általában ezen a szakaszon áll be leghamarább a magyar Duna és itt marad meg legtovább az álló jég. Gyakrabban észleltek jégtorlódást a következő helyeken : Úszódnál (1522 km), Fájsz felett (1511 km), a bogyiszlói átvágásban (1503 km), Karasznál (1497 km), a koppányi átvágásban (1483 km), a sárosparti zátonynál (1472 km) és a Mohács alatti Cigányzátonynál (1445 km). A Csonka-Magyarország határán aluleső szakasz részleteit itt mellőzzük. 3. A Dráva torkolata a magyar Dunának valósággal választópontja. Innen felfelé több mint 300 km hosszon nincs számottevő mellékvize, míg lefelé közel egymásután három hatalmas mellékfolyót fogad be (Dráva, Tisza, Száva). A Drávatoroktól lefelé a folyam hozama és keresztszelvényméretei ugrásszerűen növekednek (17. ábra). Míg e pont felett a Felső-Dunáról érkező, de a hosszú úton ellapuló árhullámok jellemzik a vízjárást, tőle lefelé a bővizű mellékfolyók befolyása alá kerül a folyam. A Dráva és Száva vízgyűjtője enyhébb klímájú, mint a FelsőDunáé, ezért tavaszi árvizeik elviszik a Duna jegét, mielőtt a Dráva-torok feletti szakaszon megindulna a zajlás. De magára a jégképződésre is kevésbbé kedvező ez a szakasz, nagyobb mélységei és melegebb éghajlata miatt. A hatalmas méretű mederben a jég levonulása minden különösebb veszély nélkül történik. Ezzel szemben a Dráva-torkolat felett az enyhébb időjárással megmozduló jég az útjába eső akadályokon minduntalan megtorlódik és csak lépésről-lépésre kerül lejjebb, közben pusztító árvizeket okozva. Gyakran többszáz kilométer hosszú jégpáncél megindulásáról van szó, mely a nagyobb esésű Felső-Dunáról könnyen leszalad, de a Paks alatti elfajult szakaszon csak nagynehezen jut keresztül, míg végre a Drávatorok alatt sík vízre ér. c) A magyar Dunának Ónioldova és Orsova közötti nagyesésű, zuhatagos szakasza (esése helyenkint a 2-5°/ 0 0-t is eléri !) a jégjárás szempontjából nem jön figyelembe. A sziklapartok között, ha meg is akad a jég, levonulása nem szokott veszéllyel járni. A beállás pedig csak rendkívül kemény télen fordul itt elő. Vízügyi Közlemények. 27
