Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára
373 Ezeknek a kísérleteknek során igazolódott be az is, hogy a jég kristályosodása nemcsak a fenéken, hanem megfelelő kristályosodási középpont esetén a meder bármely pontján is megindulhat. Ilyen középpont minden egyes lebegő iszapszem, amit bizonyít az a tény, hogy jégzajlás közben a folyóvíz megtisztul. A vízre hulló hópelyhek is megindíthatják a jégképződést. A víz belsejében keletkező apró jéglemezek alkotják a kásajeget, mely szintén könnyen áll össze és szilárd jégkéreg alá kerülve, igen veszedelmes eldugulásokat okozhat a folyóvizek medrében. 3. Jégzajlás. A folyóban a víz csavarvonalszerű mozgása folytán mindig újabb és újabb vízrészecskék kerülnek a felszínre, ahol a hideg levegővel érintkezve, lehűlnek. így a fenékjég képződése folytonos. A felemelkedő gomolyok az ugyancsak felszálló kásajégtömecsekkel együtt ellepik a víz felszínét és nagy táblákba verődnek össze : megindul a zajlás. 4 A partok közelében haladó jégtáblák a sodorban haladókhoz képest elmaradnak, eközben egymáshoz súrlódva, forgó mozgásba jönnek és többé-kevésbbé kerekre csiszolódnak. Kerületükön a folytonos ütközések eredményeként hószerű kimagasló gyűrű alakul ki (3. kép). Ezen belül aztán a vizes, laza jégtömeg sima és kemény táblává fagy, melynek vastagsága a Dunán ritkán haladja meg a 15—20 cm-t. 4. Beállás és jéglevonulás. A kisebb-nagyobb sűrűséggel úszó jégtáblák teljes szélességben elborítják a folyó felszínét. A domború parton haladó kisebb sebességű táblákat a sodorban úszó táblák a part felé szorítják, ahol lomha mozgásuk miatt huzamosabban is érintkeznek és így ezeken a helyeken a mederbe nagyobb szélességben benyúló álló jégsáv keletkezik. Ha a kanyarulat éles, ez a domború parton fejlődő jégzátony lehet a folyó beállásának oka. Máskor egy-egy szigetcsúcs, középzátony, sziklapad, hídláb vagy mederszűkület akasztja meg az úszó jégtáblákat. Gyakran fordul elő, hogy az úszó jégtáblák olyan szerencsétlenül ékelődnek össze, hogy a folyó közepén mintegy boltozatot alkotva akasztják meg a felülről jövő további jeget. Ilyen jégívet láttunk Budapesten 1933 januárjában az Erzsébethíd és Lánchíd között. A Vigadó felett teljes szélességben állott a jég, alatta síkvíz volt. Szelvény- vagy esésváltozás is vezethet a jég beállására. ([1], I. kötet, 158. oldal.) Ha valamely 7J, szélességű és v 1 középszélességű ,,1" szelvényben a felszín Bj B 1 szélességben van úszó jéggel borítva, ahol n í azt fejezi ki, hogy a szelvényszélességnek hányadrészét foglalják el az úszó jégtáblák, az átfolyó jégmennyiség E=n 1 В г г> г kifejezéssel mérhető, ha a jégtáblák vastagságától eltekintünk. Egy lejjebbfekvő „2" szelvényben, mivel a jégmennyiség nem változott, az E=n 2 В г v 2=п г B 1 4 A magyarnak a jég mozgására csak egy szava van : a jégzajlás és így nem tudunk különbséget tenni a jég megjelenésével és az álló jég megindulásával keletkező jégmozgás között. A német az előbbit Treibeis, utóbbit Eisgang néven nevezi.
