Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

3. szám - I. Lászlóffy Woldemár: A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára

374 feltételnek kell kielégítve lennie. A jégborítás mértéke a „2" szelvényben tehát Ha tehát v

z<v

v ami a szelvény kiszélesedése, vagy az esés csökkenése esetén áll elő, — szükségképen n

2>n

1 lesz, vagyis a sebesség csökkenése a jégborítás növekedését jelenti. Mivel a sebesség az esésnek, hidraulikus sugárnak (vagy mederszélességnek és középmélységnek) és a mederérdességnek függvénye, könnyű elképzelni, hogy ha már az ,,1" szelvényben jégtáblák borították a vízfelszín nagyrészét, vagyis rtj közel állott az egységhez, a szélesség megnövekedése vagy az esés csökkenése révén a lejjebbfekvő „2" szelvényben 1 lesz, ami azt jelenti, hogy a folyó teljes szélességében jéggel van borítva, illetőleg beáll. A folyó beállásánál a zajló jégtáblák egymásra torlódnak és nemcsak a medret határolják felülről rendkívül érdes takaróval, hanem kisebb-nagyobb szelvény szűkítést is okoznak. A folyó jégtakarója ritkán egybefüggő. Több egymás alatt fekvő akadály szakaszonkint is megállíthatja a jeget, amikor is az egyes beállott szakaszokat sík vízfelületek választják el. A jégborította szakaszon csak a jégtakaró hízik tartós hideg esetén, mert a jégpáncéllal érintkező, túlhűlő vízrészecskék rögtön liozzáfagynak ahhoz. De magában a mederben és a fenéken éppen ezért megszűnik a jégképződés : oda már nem kerülnek le túlhűtött vízrészecskék. A nyiltvizű részeken pedig azért képződik kevesebb jég, mert a megtisztult vízben lényegesen megcsökkent a kristályosodási központul szolgáló iszapszemek száma. A jégborította szakaszok közti sík vízfelületek tehát csak nehezen és kivételesen állanak be. De ezeknek tulajdonítható, hogy a beállott szakaszokon megduzzadó víz nyomására a jég meg-megcsúszhat, nagy károkat okozva a parti építményekben és szabályozó művekben. Kikötőlétesítményeink tervezésénél ezért a jég megcsúszásávál mindig számolni kell (4. kép). Ez a jeges időszak legveszedelmesebb szakasza. A nagy tömegben összeállott jégtömbök egymásra vagy egymás alá csúsznak, az átfolyási szelvényt valósággal eltorlaszolják és pusztító árvizeknek lehetnek okozói. Különösen áll ez akkor, ha az enyhébb időjárást ismét hidegebb követi, amikor a keletkezett torlaszok részben a fenékhez is fagyva, szinte teljesen elzárják a medret. A tavaszi nap hevében meggyengült jégtakarót, illetve a torlaszokat rendesen egy olvadásos árhullám bontja meg. A torlasz felett meggyűlő hatalmas víztömeg felemeli és összetöri a jeget. Az árhullám elejének nagy esése mellett aztán az egyes jégtömbök szinte rohannak az árral, összetöredeznek, végül pedig apró kristályos elemekre esve, széjjelolvadnak. Ha a nappali felmelegedést hosszabb időn át éjjeli fagyok ellensúlyozzák, akkor a jégtakaró fokozatosan enged fel, alsó szabad végén apránként szakadoznak le a kisebb-nagyobb jégtáblák, míg végül az egész jég elsuvad, eltűnik. B) A VÍZ HŐMÉRSÉKLETÉNEK ÉS A JÉG JELENLÉTÉNEK BEFOLYÁSA A VÍZMOZGÁSRA. A téli időszak vízviszonyaiban jelentkező változások három tényező hatásának eredői. Ezek —jelentőségük sorrendjében — a következők : 1. A víz hőfokának vál-