Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - IV. vitéz Lapray Géza: Öntözés és vízerőkihasználás a Piave alsó folyása mentén, a Brentella di Pederobba társulat területén

343 A vízbeeresztő-zsilipen át a folyó vize a körülbelül 2000 m

2 területű csendesítő medencébe jut, melynek célja, hogy a folyó vize által lebegve tartott hordaléknak az a része, mely az ismertetett védekező berendezések ellenére a zsilipnyílásokon bejut, itt lerakódjék. A medence betonból készült fenekének hosszanti tengelye irányában a vízbeeresztő műtől a déli oldalon lévő fenékkiürítőig összesen 90 cm esése van. A fenékkiürítő 5 nyílása elektromos és kézi felhúzó szerkezettel ellátott szimultán működésű zsiliptáblákkal zárható. Összes emésztő képessége 50 m

3/sec. A fenékkiürítőhöz egy rövid utócsatorna csatlakozik, mely a mozgógát jobboldali pillérjéhez kapcsolódó partfal alatt átbujtatva — a Piave medrébe torkollik. A fenéken leülepedett hordalék lebocsátása kisvíz idején történik, mikor a mozgó-gát le van zárva és amikor az elzárás felett és alatt beálló vízszint közt lévő nagy különbség a fenékkiürítő zsilipek megnyitása esetén a medencén át oly erős áramlást indít, mely rövid idő alatt magával sodorja a fenékre lerakodott szilárd anyagokat. A feneri közúti híd jobboldali hídfője és a vízbeeresztő-mű között egy 119 m hosszú, cölöpökre alapozott betonpartfal épült, mely 2-30 m-rel nyúlik a Piave legmagasabb árvize fölé. A víz alatt öntött beton alaptest folyó felőli oldalához hatalmas sziklatömbökből készült kőhányás csatlakozik. A partfal másik oldalához egy 4-20 m korona szélességű töltés támaszkodik. Ezen a töltésen vezet az út a feneri közúti híd jobboldali hídfőjétől a vízfőig. A vízkivételi-műhöz közvetlenül csatlakozó csatornaszakasz a topografikus viszonyoknak, az érintett területek talajviszonyainak megfelelően 5 szakaszra oszlik. Az első szakasz a vízfőtől kezdődő medencéig, a második a molinettoi erőműig, a harmadik a Currogna torrens fölött épült csatornahídig, a negyedik az Edera-i hídig, az ötödik a Croce-del-Gallo-i osztóműig terjed. Az első szakasz a fenékkiürítő közvetlen szomszédságában, a csendesítőmedence nyugati oldalán indul ki. Fenékszintje a kitorkolásnál egy méterrel a fenék kiürítő-zsilip küszöbe felett van. Néhány méterrel lejebb kis vasbetonbürü épült, melyhez vörösfenyőből készült pallók támaszthatók. Ezekkel a csatorna nyílása Poiré-rendszerű tüsgáthoz hasonlóan elzárható. A csatorna derékszögű négyszög keresztmetszetű résszel kezdődik, majd a Treviso Belluno-i vasútvonal alatt elhaladva, egész az alagút szájáig trapézszelvénnyel folytatódik. A felső darabon a függőleges partokat beton-támfal védi. Az alsó szakasz ferde partrézsűi betonlapokkal vannak burkolva. A fenék szintén el van látva beton-burkolattal (5. kép). A partok legalább 50 cm-rel emelkednek a csatorna legmagasabb vízszíne fölé. A vízszín esése km-ként 40 cm, a fenék esése pedig 1-80 m. A fenék- és a vízszínesés közti különbség folytán a csatorna mélysége fokozatosan nő, a trapézkeresztmetszetű szakaszon ezenkívül a fenékszélessége csökkenik. Minthogy a csatorna víztükörszélessége állandó, a mélység növekedésével a nedvesített terület is fokozatosan növekszik. Ennek folytán a sebesség a csatornában lefelé fokozatosan fogy és így a lebegve tartott hordalék ugyancsak fokozatosan lerakódik. Eszerint a csatorna első szakasza hordaléküllepítőmedenceként működik. A csatornaszakasz végén, az alagút felső nyílása előtt, egy 325 m

2 területű derékszögű négyszög alaprajzú medence épült (6. kép). Ez 3 önműködő vízszínszabályozó szifonnal, úgynevezett autonivellátorral van ellátva, melyek sorjában különböző vízszint-magasságoknál jönnek működésbe és együttvéve 24 m

3/sec vizet emésztenek. A medence déli