Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - IV. vitéz Lapray Géza: Öntözés és vízerőkihasználás a Piave alsó folyása mentén, a Brentella di Pederobba társulat területén

344 oldalán egy 50 m

3/sec emésztőképességű, négynyílású fenék-kiürítőzsilip van. Ehhez egy 20 m szélességű földcsatorna csatlakozik, mely a fenékkiürítőn át lefolyó vizet a Piave medrébe vezeti vissza. A fenékkiürítő-zsilipek teljes nyitásakor a csatornaszakaszban lévő víz az 1-8 %

0-es fenékeséssel megegyező vízszínesést vesz fel és 3 m/sec sebességgel magával ragadja a feneken leülepedett hordalékot. A csatorna betonburkolatában hossz- és keresztirányú dilatációs hézagokat hagytak. Hosszirányú hézagot létesítettek a fenék tengelyében, a fenékéleknél, a rézsű felezővonalában, valamint a töltés és bevágás határvonalán. A keresztirányú hézagok távolsága 3—-4 m. A körülbelül 2 cm széles hézagokat alul habarccsal, középen körülbelül 3 cm vastag bitumenes masztixréteggel, felül ismét közönséges habarcsból készült 4 cm vastag védőréteggel tömítették. A tömítés pontos és gondos végrehajtása igen fontos volt, mert a rendkívül áteresztő kavicstalajon keresztül különben nagy vízveszteség állott volna elő. Az első szakasz felső részét egész a Treviso Belluno-i vasútvonalaig külön erre a célra épült töltés védi a Piave árvízétől. A töltés koronaszélessége 2-50 m, rézsűje 3 : 2-höz hajló. A rézsű lába cölöpökre alapozott betontestekkel és részben 1-50 m széles, 2-20 m mély, süllyesztett kutakkal van megerősítve. Ehhez támaszkodik a jóminőségű rézsűburkolat. Az ártér felőli oldalához viszont hatalmas sziklatömbökből készült kőhányás csatlakozik. A csatornát az új Bazin-képlet szerint méretezték és az esetleges hordaléklerakodásokra való tekintettel, a mederérdességi tényezőt 0-47 helyett, biztonság okából, 0-80-ra vették fel. A második szakasz az 1480 m hosszúságú csatorna-alagút, mely a MonteEenera nevű hegy sziklakiugrásán megy keresztül. Vonalozása egyenes. Mindkét végéhez egy-egy rövid ív csatlakozik. Viszonylagos esése 0-0004. Szelvénye egy 5-90 m átmérőjű körtől csak kevéssé tér el. A boltozat gerincvonala 90 cm-rel van a legmagasabb vízszint felett. Az alagút szabadszelvénye 29-41 m

2. A sziklába robbantott nyers szelvény átlag 25 m

2. A kirobbantott szikla teljes köbtartalma 65 ezer m

3 volt. Az alagút építését mindkét oldalon 9 m

2 keresztmetszetű fenéktárokkal egyidejűleg indították meg. A sziklatalaj kiváló minőségének és a szivárgó vizek majdnem teljes hiányának következtében a tárók már 150 nap múlva összeértek. Az átlagos teljesítmény tehát napi 10 m volt. A fenéktárók építését gerinctáró követte, melynek fokozatos kiszélesítése után már megindulhatott a tetőboltozat betonozása. Ezt követte a még hátralévő anyag kivájása, majd az ellenfalak és a fenékboltozat kiépítése. Az alagút majdnem teljes hosszában jóminőségű sziklarétegeken halad át, ezért csak igen kevés helyen volt szükség a frissen robbantott szelvény ducolására. A tetőboltozat betonjában 250 kg, az ellenfalak és a fenékboltozatban 200 kg cement van. Az alagút ellenfalait és boltozatait cementsimítással látták el. Szelvényét Bazin újabb képlete alapján határozták meg, az érdességi tényezőt a hordalékmentes sima medernek megfelelően 0-35 vették fel. A III., IV. és V. szakasz már a régi Brentella folyását követi. A régi csatornát kiszélesítették és megfelelően szabályozták a megnövekedett új víztömegnek. Vízveszteségek elkerülése végett a rézsűket majdnem mindenütt betonnal burkolták. A kiszélesítésnél mindenütt megtartották a régi feneket, mert azt a csatorna vizéből évszázadok folyamán beivódott iszap többé-kevésbbé vízhatlanná tette s így nem jelentett nagy vízveszteséget, ha a fenék burkolásától eltekintettek.