Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
2. szám - III. Kenessey Béla: Az Alföld vízgazdálkodása
331 tudományosan megállapított ténnyel, hogy azt kell mondani, az erdők iránt lelkesedő előadót a tudománynak a zablát zápfogra kapott pegázusa földöntúli régiókba ragadta. Igenis van az erdőknek mikroklímatikus hatásuk, de az csak magukban az erdőkben, azok tisztásain, az erdőkön kívül pedig igen keskeny szalagon nyilvánul meg. Az erdők mikroklimatikus hatását köztudomás szerint eléggé elárulja az erdei növényzet is. De nemcsak az erdőknek van ilyen hatásuk, hanem minden kultúrának, kukoricának, gabonának, takarmánynövénynek, réti fűnek, sőt az alacsony aljfüveknek is. A hatás nyilvánvalóan fokozottabb mértékben van meg az erdőkben. Itt nem mellőzhetem annak megemlítését, hogy a tudomány szerint a klíma képes bizonyos kultúra megteremtésére, mert egyik helyen mezőséget, a másikon erdőséget hoz létre, de hogy bármilyen kultúra klímát hozott volna létre, arról a tudomány egyáltalában semmit sem tud. A klímának az erdők következtében való megváltozására vonatkozó állítások, ha mégolyan tudományos színezetűek is, csak arra valók, hogy az erdősítés ellenzőit, akik nem rendelkeznek a kellő tudományos felkészültséggel, az erdők barátaivá tegyék. Vannak azonban egyes, tudományosan megállapított tények, amikből kellő kritika nélkül az erdők bizonyos mértékű csapadéknövelő hatását lehet kiolvasni. Ilyen mindenek előtt az a tény, amely szerint az erdők felett 1. de legfeljebb 4%-kai több csapadék esik, mint az erdőtlen, szabad területeken. Ennek egyszerű magyarázata a következő : Az erdők közismerten igen sok vizet párologtatnak el, többet, mint a többi kultúrák. Ezért az erdők felett mindig páradúsabb a levegő. Ha tehát ezen a páradús levegőn át csapadék hull is le, az természetesen a páratöbbletből is magával ragad bizonyos mennyiséget, tehát a csapadék megszaporodik. Ez a szaporodás azonban korlátolt és tisztán helyi jelentőségű, amiből klímaváltozást kiolvasni egyáltalában nem lehet. A másik, szintén tudományosan megállapított tény szerint az erdei tisztásokon 10, sőt néha 15%-kal több csapadék esik, mint az erdőtlen szabad területeken. Ez sem jelenti azonban az erdők csapadéknövelő hatását. Ennek igazolását egy pár szóval ki kell fejtenem. A csapadékokat edény es csapadékmérőkkel mérik. Az edényeket eddig normálisan a talaj felszíne felett 1 m magasságban helyezik el. A talaj felszíne felett a szél következtében mozgó levegő nem áramlik, hogy úgymondjam, párhuzamos szálakban, hanem abban állandóan örvénylések vannak, amiket a tudomány turbulenciának mond. Ezek a folyton változó tengelyirányú és egymásra hatással lévő örvények a lehulló cseppek útját is megzavarják. Ennek igazságáról mindenki könnyen meggyőződhetik, ha szeles időben a kultúrák felett a leeső cseppek útját megfigyeli. Látja, hogy a cseppek bizonyos irányban hullva, a kultúra felett attól sokszor igen lényegesen eltérnek. Természetes, ha a megfigyelés hely e szélárnyékban van, a kavargás annál kisebb fokú, minél tökéletesebb a szélárnyék. A levegő turbulens mozgása okozza azután, hogy a csapadékmérő edényekből a cseppek egyrésze kisodródik és azokat az edény nem fogja fel. Ezt a folyamatot a csapadékmérő edényeknél szeles időben kitűnően meg lehet figyelni. Minél kisebb tehát az erdei tisztás és minél magasabbak ahhoz képest a fák, a tisztásban annálinkább szélárnyék van, tehát a felfogóedényből kevesebb csepp sodródik ki.
