Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - III. Kenessey Béla: Az Alföld vízgazdálkodása

330 H egy foki Kabos az 1871-től 1906-ig megvizsgálván a száraz és nedves hónapok viszonyát, azt 118 : 100-nak találta, tehát minden nedves hónapra 1-18 száraz esett. A felsoroltak magyar adatok. Ezeket teljes mértékben igazolja a világhírű német dr. Hellmannak megállapítása, amiszerint a száraz hónapokra mindig és mindenütt nagyobb a hajlandóság. Ha a vizek párolgásának olyan nagy helyi hatása volna, amint azt egyesek állítják, azoknak csak pár kérdést kell feltenni, hogy az állítás tarthatatlan volta napnál világosabban kitűnjék : Miért nincsen Salonikiban 422, Athénban 406, Port-Saidban pedig éppen csak 83 mm-nél nagyobb évi csapadékátlag ? Mindegyik mellett ott van hiszen a párákat bőven ontó meleg tenger, különösen pedig Port-Saidban. Miért történik meg, hogy az Adriában tengerrel teljesen körülvett Lussin szigetén nyáron néha hetek, sőt hónapok is elmúlnak esőtlenül, sőt a harmat is többször hosszú hetekre kimarad. A spanyol Huescát már a mórok kora óta intenzíven öntözik, hegyes vidéken is fekszik, nem túlmessze a Pyreneusoktól, ott az évi csapadékátlag mégis 500 mm körül van. A kisázsiai Erszindzsán vidékén az öntözés már több, mint ezeréves múltra tekint vissza, az évi csapadék összege mégis csak 200 mm körül jár. Vájjon mivel magyarázzák ezeket az adatokat a magyar vízimérnöki kar munkáját vádolók ? Köztudomású az is, hogy a nagykiterjedésű mezopotámiai, indiai, egyiptomi öntözések vidékén az öntözések egyetlen milliméterrel nem növelték meg a csapadékot. Idézhetem a hortobágyi 2300 holdnyi kiterjedésű halastavakat is. Egyik előkelő lapunk ugyanis előkelő szerző tollából vezércikket közölt, amiben az Alföld kiszárításáért, helyesen a vizek levezetéséért támadja a magyar vízimérnököket és hivatkozott az említett tavakra, amik körül nagy körben szárazságban is dús harmat van. Ezzel éppen ellentétes felvilágosítást adnak a helyi viszonyokkal kitűnően ismerősök, akik szerint az állított mikroklimatikus hatás csupán a tavakat körülzáró töltések vízfelőli oldalán nyilatkozik meg, aszályos időben a töltések lábán kívül pedig semmi harmat nincsen, ott a haraszt zörög. Az öntözésektől tehát az Alföldön nem lehet csapadéktöbbletet várni. Azok révén nem lesz ott egy csepp esővel sem több s a száraz és nedves periódusok egymást éppen úgy fel fogják váltani, mint eddig, a szárazságra ezután is nagyobb lesz a hajlandóság. Minden ezzel ellenkező állítás a regék birodalmába tartozik és a hírlapokban való közreadás csak arra alkalmas, hogy a közönségben tévhitet tartson ébren, egyben pedig az állítók meteorológiai ismeretének — enyhén szólva — nem éppen teljes tudásáról adjon tanúságot. Ami most már az erdőket és az erdősítést illeti, azokat feltétlenül igen szükségeseknek kell mondanom. Szükségünk van ugyanis fára, szélfogó fasorokra, amik a sík vidéken végigsüvítő szeleket útjukban megtörik, mert a megnyugvó szél nem fújja el a havat, a talaj nem szárad ki feleslegesen. Nem kevésbbé haszna a szél megtörésének a harmatképződés lehetőségének megteremtése, mert tudvalévőleg a szél ellensége a harmatnak. Arról azonban szó sem lehet, hogy az erdő a csapadékot megnövelné, bár olvastam egy előkelő helyen tartott tudományos előadásról, amelyik szerint az Alföld előirányzott beerdősítése után az évi csapadék mennyisége 250 mm-rel fog megnövekedni. Ez annyira ellentétben van minden komoly