Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - III. Kenessey Béla: Az Alföld vízgazdálkodása

325 torlasztózsilipek megépítése, amikkel a vizet a csatornákban felduzzasztva, a hiányzó nedvességet alulról való áztatással pótolnák. Ezek után szó kerülhet arra is, miként lehetne az Alföldön a szükséges öntözővízre szert tenni ? Ameddig csak kisebb területek öntözéséről van szó, a szükséglet az Alföldnek majdnem egész területén rendes ásott kutakból fedezhető. Természetesen igen jól felhasználhatók a mély fúrások olyan vizei is, amik nem tartalmaznak a növényzetre és a talaj fizikai szerkezetére káros anyagokat. Általában véve, ha a vizet akár kutakból, akár pedig fúrásokból kívánják beszerezni, a legnagyobb óvatosság és elővigyázatot kell ajánlanom s ennek érdekében a vizet mindig meg kell abból a szempontból vizsgáltatni, vájjon az alkalmas lesz-e öntözésre, nem okoz-e majd károkat. A víz egyszerű megízlelése és úgy jónak találása a legbizonytalanabb vizsgálat. Ezt azért kell külön hangsúlyoznom, mert az íz szerint jóknak talált vízzel való öntözés már nem egy esetben járt igen káros következ mény ekkel. Kisebb területek vízigényét úgy is ki lehet elégíteni, ha a belvízlevezető csatornákban alkalmas helyeken tiltókat építenek be és azokkal a belvizek zömének levonulása után még megmaradó vizek útját elzárva, a vizeket raktározzák. Nagy örömmel állapíthatom meg, hogy ez a bölcs intézkedés a tiszai társulatok egyikénélmásikánál már közmegelégedésre kezd terjedni. Kívánatos is, hogy minél jobban elterjedjen. Az ilyen vízraktározásnál azonban egy dolgot szoros figyelembe kell venni. Nem szabad vele a csatornákmenti birtokosoknak kárt okozni, tehát a megvalósítást mindig alapos, előzetes vizsgálatnak kell megelőznie. Az így visszatartott vizet öntözésre és állatok itatására, sőt szükség esetében még tűzoltás céljaira is fel lehet használni. Olyan esetben, amikor talajjavító lecsapolóárkok állanak rendelkezésre, tehát a mellettük lévő területek kellően áteresztő természetűek, a torlasztok szintén hasznos szolgálatokat tehetnek. Itt mondom most már meg, miként lehet a talajjavító csatornákat úgy megcsinálni, hogy azok a mindenkori idő-, helyesen csapadókjárási viszonyoknak megfeleljenek. A mód igen egyszerű. Az előrelátott, vagy megállapított kultúrák test vizeinek lecsapolására olyan mély csatornákat kell ásni, amik a legvizesebb időjárás mellett is megfelelnek a kellő vízszínsüllyesztés követelményének. Ha az ilyen csatornákba alkalmas helyeken torlasztókat építünk be, akkor az időjárás szárazra fordulása esetében a különben lefolyó vizeket útjukban feltartóztatva, azzal a talajvizet a kívánatos magasságra emelhetjük fel és a talajt az Ecsedi-lápnál említett módon, alulról láthatjuk el kellő nedvességgel. Ha a helyzet elég szerencsés ahhoz, hogy a hálózatba idegen vizet kívülről bevezethetünk, az ennek érdekében szükséges csatornákat és műveket előre meg kell építeni. Megeshetik ugyanis, túlnagy szárazságban a talajvíz is annyira leszáll, hogy nincs mit raktározni. Ilyenkor jó, ha a kellő művek rendelkezésre állanak és azonnal használatba vehetők. Különös fontosságú ez a lápok lecsapolásánál. Nagyobb területek vízszükségletét a vázolt módokon természetesen nem biztosíthatjuk. Ahhoz különleges művekre van szükség. Ezek tekintetében az öntözéseknek legtöbbször minden kultúrtechnikai szakértelem nélkül való rajongói